9éve vagyunk házasok a férjemmel ,szeretjük egymást,de mégis ott az a kis hiány érzett bennem amit nem tudok hova rakni?

Valszeg az, h inkàbb fordulsz egy idegen fele, semmint a pàrod fele.

Ez lehet a baj. Plusz az, h 90%os valószínűséggel nem írtàl le még dolgokat, amik zavarnak.

Amit megfogalmaztál azzal nem vagy egyedül, vagy millió hasonló ilyen pár van, hasonló problémával, és igy éldegélnek amig meg nem hallnak, vagy szeretőt tartanak, hogy kibirják az ilyen sevele, se nélküle kapcsolatokat.

Vannak akiknek borzasztóan rossz szexuális életük van, de mégis együtt vannak, mert „hát olyan jó vele élni”…igen, de érzelmi része egyáltalán nincs a kapcsolatban, és pont itt csúszik el mindenki a lelki/érzelmi része az életüknek egy sivár/keserű sivatag ami egyelő a lassú lelki halállal és a legtöbb ilyen házasságban még ráadásul gyerek is van…hoppá.

Mindegyik azt vágja a másik fejéhez, hogy a biztos a bizonytalanért, de senki sem meri felvállalni azt, hogy kilépjen a bizonytalanért, inkább cselédként elvan egyoldalúan szolgálja a másikat, viszonzás nélkül .

Senki sem fogja fel, hogy a régen azt mantrázták őseink a női családtagnak, hogy „türgyé lányom a másik sem lesz jobb”. Igen ez régen igy volt, türni kellett, de most nem szükséges, miért is?

Álljon ki magáért mindenki és csapjon az asztalra a fenti példa is mutatja, elvárás van, egyoldalú kapcsolat van, viszonzás nincs, akkor mit vár ettől a kapcsolattól? Biztonság? hagyjuk…

Ez a férfi egyébként mindig ilyen volt, ha nem vettem volna észre a 9 év alatt, aki változott az TE magad, eddig jó volt neked úgy, hogy kiszolgáltad stb…

Lehet nem hagyná el

De van amúgy olyan opció is hogy kilepsz a hazassagodbol nem a hapsi hanem magad miatt mert neked ez rossz És élsz egyedül Aztán majd jön olyan akivel jó lesz