Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha már nem érzem azt,hogy a másikhoz tartozom, az egyúttal a házasság végét jelenti?
Borzasztó nehéz és elszomorító helyzetbe kerültem/kerültünk.
Tudni kell, hogy 2 hosszabb kapcsolat van már a hátam mögött, voltam már többször is szerelmes életem során.
A legerősebbnek mind közül a férjem iránt érzett érzés bizonyult, és itt nem csak arról az eszeveszett lángolásról beszélek, amely általában 2-3 hónap után elmúlik.
6 éve ismerem őt, 4 éve vagyunk házasok, és van egy 3 éves kisfiunk. Én 30 vagyok, ő 37 (már ha ez számít valamit).
Ami azt illeti, másképp nem is ment volna az egész (mármint a házasságkötés szerelem nélkül), mivel a kapcsolatunk szinte a kezdetektől fogva nagyon viharos. Éles párhuzamot tudok vonni a szüleim házassága, és a miénk között, és ez egyre inkább zavar. Részemről az első 1 évben sok volt a féltékeny számonkérés, mely kb. 2 éve a nullára redukálódott. A szülés utáni időszakban, míg vissza nem tértem dolgozni, volt időm magamba szállni. Az ő részéről viszont, amit a mai napig nem tudok kiheverni (otthon is ezt láttam), azok a verbális és fizikai bántalmazások. Én sohasem mentem ilyen messzire, idővel pedig még inkább megtanultam, hogy ami nekem rosszul esne, azt a páromnak sem adnám.
Ez csak az egyik szeglete a problémának.
A gyerekvállalás gondolata, megélése (igen, leírom feketén-fehéren) a mai napig nagy trauma számomra. Imádom a kisfiamat, tűzbe tenném érte a kezemet, de sajnos csalódtam magamban, azt gondoltam, hogy könnyebben fogom venni az akadályokat. Sohasem szerettem volna gyereket, a férjem viszont az elejétől kezdve nagy családban gondolkodott (ami amúgy főként a mai világban egy baromi nagy érték).
Szeretem őt, de az utóbbi 1-2 évben bármikor megpróbáltam megnyílni előtte, vagy kifigurázott, vagy elküldött...az anyámba. Nagyon sok negatív érzést elnyomtam ezáltal magamban, én viszont mindig arra ösztönöztem, hogy ami bántja azt mondja ki, ne tartsa magában.
Többször elhangzott részéről egyébként (állítólag véletlenül), hogy úgysem kellenék senkinek.
Egyébként jó embernek tartom, sokat tett értem/értünk, ezt tisztán látom. A szegénység úgymond jobban össze is kovácsolt minket.
A szüleimmel egész jó a kapcsolata, bár amióta robbant a bomba (vagyis én), azóta anyumék megosztottak velem pár olyan dolgot, amelyek már egy ideje őket is aggasztották.
Szóval, 4 hónapja a férjem elé álltam (egyszerűen kitört belőlem a sírás), és elmondtam neki részletesen, mit érzek, és miért gondolom úgy, hogy nem tudom tovább folytatni vele. Próbáltam a lehető legkevésbé megbántani, de mindeközben azt éreztem, tudnia kell az igazságot, amit korábban észre sem akart venni. Elmondtam neki, hogy nem érzem azt, hogy ő lenne a lelkitársam. Hozzátettem azt is, mi az, amit értékelek és szeretek benne.
Azt nem árultam el neki akkor, hogy egy ideje másba vagyok szerelmes (habár csak fantázia szintjén mozog az egész) ugyanis félek a dühétől, sokszor teljesen kiszámíthatatlan a viselkedése. Több trauma érte élete során, valahol ennek tudom be az agresszív megnyilvánulásait is.
Jelenleg ugyanott tartunk, mint 4 hónapja, vagyis egészen pontosan nem, mivel én akkor arra kértem, hogy tartsunk szünetet. Ez a 4 hónap pokol volt, jelenleg is a nagyszobából kiabál, míg én a kisszobába elvonultan írom ki magamból ezeket az érzéseket.
Úgy érzem csapdába estem, mert nemhogy nem értette meg a probléma lényegét 4 hónap alatt sem (napi szinten elmondtam neki, mit érzek), de mentálisan is mindketten kikészültünk ettől a helyzettől. Tudom, hogy nagyon csalódott, tudom, hogy ő is másképp tervezte. A kisfiunknak sem kellene ezeket hallgatnia, szeretném, ha nyugodtabb környezetben nőhetne fel. Nagyon szereti az apukáját egyébként, aminek örülök.
Ami miatt napi szinten elfog a sírógörcs (és valamelyest igaza is van), hogy véleménye szerint nem harcolok ezért az egészért. Egyszerűen képtelen vagyok rá ugyanúgy tekinteni, olyan, mintha valami végleg eltört volna bennem.
Létezhet ilyen? Vagy ez csak a gyengék kifogása?
Nem a válaszoktól várom a megváltást, itt csakis én fogom tudni rendezni a dolgokat, tudom...mindössze jól esett magamból kiírni...
válasza:Az alapján, amit leírsz, nektek már összeházasodni se lett volna szabad. Viharos kapcsolat: biztos romantikusan hangzik egyeseknek, de nem az. Annak a jele, hogy már az eleje is xar, hagyni kell egymást.
Amit te most érzel, az az, hogy te ezt a házasságot lezártad. Innentől csak papírforma szerint van egymáshoz közötök, de ennek már rég vége.
válasza:Fontos megtanulnunk életünk során, hogy mindig a saját érzéseink a legfontosabbak abban az esetben is, ha párkapcsolatban élünk. Ha ezt nem tudod fejben, akkor el tudnak nyomni teljesen. Ezért sem beszélgettek, úgy érzed nem segít neked.
Én megértem azt, hogy miért vagy rá is tekintettel, de ha neked valóban ilyen rossz, akkor hiába szereted, tökmindegy mikor hagyod ott. Illetőleg abban nem mindegy, hogy ezt az elhagyást milyen időszak előzi meg. Már mennyiségben is.
Ha agresszív veled, akkor nem csoda az, hogy megváltoztak az érzéseid vele kapcsolatban.
Legyél erős, ott vannak a szüleid, velhetoen támogatni fognak. Mondd ki amit itt leirtal, majd zárd le. Ha később megbanod akkor kiderul az, hogy mégsem volt annyira rossz.
Legyetek külön. Teljesen. Egy ideig ne is beszélj vele. Gondold át.
Fontos a háttértámogatás is.
A fiadnak sem jó, hogy ezt hallja. Olyan dolgokat okozhat neki, amit egész életében bánni fogsz, mert itt nem a férjed a fontos, hanem a fiad. Hogy érzed, mivel tennél neki jót?
Én úgy látom a pici szelet alapján amit leírtál, hogy az orditast, veszekedést hallja és látja, ahogy az agresszivitást is.
Ennél jobb az, ha csonka családban nő fel, mert nem hiszem, hogy egész életedben egyedül maradsz.
Sok mindenki kezdi újra ebben a tekintetben is. Gyógyulj.
Ha úgy érzed nem megy, akkor keress fel pszichológust.
TB alapon is van jó szakember. Csaladsegitoben is van, úgy tudom.
válasza:Hányan nyomorogják így végig az életüket.. mindenkinek jobb ha szétmentek, főleg a gyereknek.. ebbe akarod hogy felnőjön?
De arra készűlj fel hogy most jön a legnehezebb része a dolognak.. de idővel jobb lesz..
válasza:Jesszus! Ezt olvasni is rossz volt. Egy mérgező fos kapcsolatban élsz, mert már a szüleidé is az volt. Az a mintád, neked az a normális. Ezt az irományod plakátokra nyomnám, szolgáljon tanulságul azoknak a nőknek, akik osztják az észt, hogy nem válunk el a gyerek miatt, mert micsoda dolog már az! Gratulálok, tényleg ez a gyerek érdeke, felnőve ő is egy fos kapcsolatban vergődhet.
Ott kezdődik, hogy a legracionálisabb tudósok szerint se múlik el a szerelem 2-3 hónap múlva, inkább másfél év az. Sorolhatnám még reggelig, milyen tévedéseid vannak, de fölösleges lenne, olyan messze állsz attól, hogy fogalmad lenne egy normális kapcsolatról.
"Verbális és fizikai bántalmazások". Az elsőnél lépne egy lelkileg egészséges ember. Te nem vagy az, nagyon nem.
Szívesen válaszolnék, csak nem tudom, mi a kérdés. Gondolom, semmi. Kilépni úgyse fogsz. Ezt hívják tanult tehetetlenségnek.
válasza:"Sohasem szerettem volna gyereket, a férjem viszont az elejétől kezdve nagy családban gondolkodott"
"a szülei rég nem élnek, a nővérével nem igazan szoros a kapcsolata, így amiatt is őrlődöm, mert úgy érzem, nem hagyhatom magára."
Nem tettel már így is eleget?:D
Szültel neki egy gyereket, mikor te nem is akartál..
És gondolom te is maradtál otthon vele stb.
Hiába ő akarta a gyereket, az az a te dolgod ugye:))
Gratulálok, egy percig nem bírsz kiallni magadért és nemet mondani.
válasza:"néhány esetben bizony belemenekültem a kapcsolataimba, pusztán azért, hogy ne kelljen otthon lennem" - gondold végig, hogy a gyerekednek is ezt a jövőt szánod-e.
Nem tudok újat hozzátenni a korábban elhangzottakhoz, csak megerősíteni tudom, hogy nem minden párkapcsolat ilyen és NEM ez a normális, amiben te élsz. Lehet, hogy gyakori, de nem egészséges kapcsolat és a gyereked érdekében érdemes lenne átgondolni, hogy neki milyen mintát szeretnél mutatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!