Mi a fontosabb: a szerelem, vagy a felekezeti hovatartozás?

A katolikus egyház egy nagy adag formalitás, igazából majdnem mindegy mit írsz alá. A többi egyház sokkal durvábban csinálja, ők a lelkiismeretre hatnak. Én pl. olyan gyülekezetbe jártam, ahol ha időnként megtörtént, hogy valaki másik gyülekezetből talált párt, akkor hosszú imaharcot vívtak érte, amiért elragadta őt a Sátán. Nagyon durva bűntudatot keltettek bennünk, még azonos felekezetű másik gyüelekezetbe se lehetett mennünk, mert már abból balhé volt, ha kitudódott. Többször hallottam, hogy micsoda bűn elhagyni a gyülekezetet, mint magát az evangéliumot, hogy Jézus legyőzte a halált. És amíg benne voltam, ez fel se tűnt. Szigorú szabályokat fektettek le. Lányoknak tilos volt kezdeményezni, semmilyen módon nem közeledhettek a fiúk felé. Csak a fiúnak volt joga közeledni, elvenni az Úrtól és megkérni a lány kezét. Úgy, hogy nem járhattak előtte, rögtön lánykéréssel kellett kezdeni! A lány dönthetett, de nagyon erősen illő volt a lelkipásztortól tanácsot kérni és hagy ne mondjam, miféle módszerekkel befolyásolták a lány döntését a szülőkön, az elöljárókon keresztül. Nem egy kezdődő szerelembe avatkoztak bele.

Én egy nap fogtam magam, kisétáltam az ajtón és soha többé hátra se néztem. Nem gondoltam így végig, mi a bajom, ez csak később állt össze a fejemben. Láttam létrejönni egy borzalmasan boldogtalan házasságot, az a fiú, akit szerettem, elvett egy lányt, akit sose szeretett (engem se szeretett, mást szeretett) és olyan borzalmas érzés volt, hogy nem bírtam tovább ezt végignézni.

A szeme üres minden fotón és egy vénember lett idő előtt belőle. Nem láttam őt már régen, de biztos vagyok benne, hogy köze volt a gyülekezetnek ahhoz, ahogy alakult az élete.

Életem legjobb döntése volt, hogy kisétáltam abból a közegből. Én a szerelmet választottam, a leendő családomat.

na ezért is jó ateistának lenni...

fszom cécózna ennyit...