M.L. és V.A. minapi esküvője kapcsán merült föl bennem: létezik ma halálig tartó házasság?

Nem. Az emberek nem ahhoz mennek hozzá, akihez kéne. Pont a kompromisszum miatt. Az működik a rózsaszín köd felszállásáig, utána csak keserűséget szül.

Azért vannak válások, mert úgy választunk párt, mintha étteremben azt mondanám, hogy "kérem a bolognai spagettit, de a tészta helyett rizst, a marha helyett csirkét, és a paradicsomos szósz helyett tejszíneset". És vigyorgok, hogy de szeretem a bolognait.

Nekem minden esküvőnél beugrik ez, főleg az irracionális "eskük" megtételekor, amikről úgyis tudja mindenki, hogy nem lesz betartva. Vagyis az olyanok, mint "örömben", "gazdagságban", "jóban" az bizony igen, de a többség hamar lelép mondvacsinált okokkal, ha "rosszban", "betegségben", vagy - (horrible dictu!) - "szegénységben" rész következik.

Persze a lelépés oka - hivatalosan - sosem ez, hanem "megváltozott a másik fél" vagy "ő nem akar szenvedni" - ezek teljesen legitim dolgok amúgy, de akkor minek az a nagy hazudozás az esküvőkön? Főleg azoknál akik képesek ilyen bohócok módjára pappal meg templomban erősködni. A "szent eskü" amit ott mondanak az nem azért az, hogy ne lehessen megszegni...?

"ez csak látszat lenne esetükben is?"

Náluk látszat csak igazán. Hol éltél eddig? Vasárnap a templomban mindenki nagyon tiszteletre méltó becses honpolgár.

"érdekes kérdésfeltevés, pl. hogyan működik vallásos házaspároknál?"

Ugyan még nem vagyok házas, de mi alapvetően a házasságra úgy tekintünk, mint hivatásra. És nem úgy, mint a "révbe érésre", persze a házasságkötés egy nagyon szép esemény, de sokkal inkább valaminek a kezdete és nem a kapcsolat koronája. Egy meghívás arra, hogy egymást szeressük, segítsük, hogy a kapcsolatunk gyakorlatilag Isten szeretetének legyen a mintája.

Problémák jönnek, ez természetes. De ezek feladatok, amiket együtt kell megoldani. A házasságban az a nehéz, hogy ez két ember közös műve. Az egyik hiába teszi ki a lelkét is, ha a másik nem működik együtt. Ezért is mondják, hogy a házasságon dolgozni kell, mindennap és mindkét félnek. Egy olyan házasság sem működik, ahol csak úgy hagyják menni magától.

Hogy van-e ma sírig tartó házasság, az egy jó kérdés. Amelyik ma láthatóan sírig kitartott, azt nem most kötötték, hanem hosszú évekkel ezelőtt - eltekintve néhány tragédiától.

Nagyszüleim 50 évig voltak házasok, szüleim most ünnepelték a 34. házassági évfordulójukat.

Egyébként nem mondanám, hogy az ateista könnyebben válik, ez abszolút a két fél elköteleződésén múlik. Meg nem mellesleg a jó párválasztáson... Azért nagyban megkönnyíti a házasság sikerét, ha ugyanazt gondoljuk magáról a házasságról és mindkét fél már a kezdetektől elkötelezett abban, hogy a problémákat megossza egymással és már az első jeleknél közösen tesznek érte valamit. A kommunikáció hiánya sokszor probléma, mert a baj csak nő és mire kiderül, már tényleg nehéz megjavítani.