Nagyon idegesít, hogy a férjem tüsszög, krákog, csámcsog. Bennem van a hiba?

Mindig zavart, mondtam is neki, de az utóbbi időben már rendesen futkározik rajtam a hideg. Engem úgy neveltek, hogy nem illett hangosan, teátrálisan tüsszenteni, krákogni főleg nem, az asztali viselkedést is nagyon komolyan vették (szürcsölés, csámcsogás kizárva). Felfogtam, hogy a férjem egy megengedőbb, rugalmasabb családban nőtt fel és őt ezek a dolgok nem zavarják, csinálja is. Többször beszéltem vele arról, hogy ezekről a dolgok engem zavarnak, kellemetlenül érzem magam és ideges leszek, de megértem hogy nem szándékosan csinálja. Ma már ott tartottam, hogy a tanulásra hivatkozva külön ebédeltem, mert tudtam, hogy nagyon felidegesíteném magam. Nem tudom mit tegyek, hiába próbálom nyugtatni magam, borzasztóan irritálnak ezek a dolgok, és úgy látom, hogy a férjem nincs tekintettel rám minimálisan sem. Járt valaki esetleg hasonló cipőben? Mi lett a megoldás? (Hab a tortán, hogy a gyerekünk nevelését illetően - pl. asztali viselkedés - nem értünk egyet. Én azt tartom jónak, amit nekem otthon tanítottak, szerinte ezek felesleges dolgok. De ez egy másik kérdés.)