Valaki elárulja, hogy mi a jó a házasságban?

1

Ha hozzámész egy gazdagabbhoz anyagilag emelkedsz a ranglétrán, de megnymorodsz lelkileg. Nem akarok neveket mondani a magyar művészvilágból, de bőséges példával szolgálna és nem a kommersz műfajok képviselői között.

A szép fiatal feleség csak ott álldogál, üldögél a nagyhírű férj mellett, a riporter nem kérdezi őt, esetleg egy udvarias félmondat erejéig. Kb ennyi szava van otthon is. Persze ezek szelíd erőszaknak indulnak, eleinte lubickol a nő a jóléttben, bárhová elviszik, megvesznek neki dolgokat, személyzet segíti a hétköznapjait, de nincsen saját élete, ami persze, lehet, hogy annyira sivár lenne, hogy még ez az aranykalitkás rabság is jobb, ki tudja.

“a párkapcsolatokban is vannak ilyen gondok, de a házasságokban ezeket halmozódva látom”

Hidd el, ha ezeknek az embereknek nem lenne papírjuk a házasságról, ugyanez a szitu lenne. Maximum, könnyebben búcsút intenek egymásnak, ha megunják a harcot.

Nézd, sokféle ember van. Vannak, akik képtelenek elköteleződni a másik mellett, mint a nyolcas válaszoló, nekik nem való. Ha ilyen házasodik, boldogtalan lesz, bárkit is vesz el.

És van, aki szereti a másikat és vele szeretne megöregedni. Az ilyennek való a házasság. Az ilyen ember nem érzi lemondásnak hogy nem dug össze-vissza amikor kedve szottyan, mert más fontos az életben. Gyereket nevelni például mindenképpen csak elkötelezett kapcsolatban érdemes, és egy házasság annak a jele, hogy a felek komolyan gondolják. Persze, hogy vannak válások, de azért egy házasság nagyobb felelősség (nem csak egy papír, ahogy sokan állítják itt) ezért is ódzkodnak tőle azok, akik nem tudnak egyértelműen igent mondani egy személyre.

Amúgy a válás sem tragédia, nem mindig azt jelenti, hogy a felek nem voltak képesek a házasságra, van aki a másodikban találja meg azt a személyt, aki mellett érdemes elköteleződni. Ezért nem értek egyet házasságpáriként sem azzal, hogy ez társadalmi nyomás legyen, mert akkor a nem megfelelő párok kötik össze az életüket.

az özvegyi nyugdíj miatt!! :)

szociológus vagyok, és egy német konferencián volt róla szó, hogy a gazdag és liberális Németországban a házassági piac még mindig többet fizet, mint a munkaerőpiac.

vagyis, ha egy egyedülálló/nem férjezett dolgozó nő mint öregségi nyugdíjas nyugdíjba megy, kevesebb pénzt kap, mint egy nem dolgozó/dolgozó, DE házas nő,mint özvegyi nyugdíjas, ha meghal a férje...

ez a cinikus válaszom rá, amúgy én sem hiszek a házasság intézményében...

16

Itthon is jár özvegyi nyugdíj (valameddig?) az özvegy nőknek/férfiaknak ha már nyugdíjas korúak

Nem kell egy nagy hacacáré, illetve egy papír, hogy elköteleződjek a másik felé, nem értem én sem. Semmi értelmét nem látom, nem is vágyom rá, ettől függetlenül boldog párkapcsolatban élek és “nem dugunk össze-vissza” 😀

Szerintem ezek a dolgok csak és kizárólag a két ember viszonyán múlnak, nem egy “szerződésen”… 29N

A hazassag elsosorban vagyonkozosseg. Minden kozos, ha valas van, akkor egyenlo aranyban oszlik a vagyon. Peldaul ha 15 ev mulva az egyik ugy dont, hogy felrekur, akkor pluszba meg nem tudja kisemmizni is a masikat. Persze erre eleg lehetne egy szerzodes is, ami nem hazassag vegulis, de koszonom szepen, en jol meg vagyok vele peldaul. Felvettem a ferjem nevet, kozos kasszan vagyunk, soha nincs vita a penzbol, nincs enyem tied, es ha valnank is, akkor sem lesz, mert amit egyutt szereztunk, tok mindegy milyen aranyban, az egyenloen oszlik el. Hozzatennem nem kitartott vagyok, mert en keresem a tobbet. Megis kitartok amellett, hogy “egyenloseg” van, akármennyit is kerestunk, mert azt szeretetben es tiszteletben tettuk. En bizok a ferjemben, nyilvan nem azert hazasodtam meg, mert ugy gondolom 10 ev mulva elvalunk. De ezt mindenkinek szive joga eldonteni. Van aki 10-20 ev mulva sem bizik. Ez ilyen dolog.

Nem mellesleg szeretem, hogy ferjemnek hivhatom, es imadom, mikor ő engem a felesegenek nevez. :) Nem pedig “paromnak”.

Nekem a hazassag gondolata a ferjemtol megtiszteltetes volt. Tudtam, hogy ennyire szeret, hogy felesegul is venne, ami sok mindennel egyutt jar, nem konnyu kilepni belole, mint egy egyszeru kapcsolatbol, egyszoval sok felelősség, de o engem valasztott erre. Termeszetesen en ugyanezt ereztem, igy igent mondtam.

Szerintem egy házasság akkor jó, kiegyensúlyozott és boldog, ha megvannak az alapok hozzá. Ha két ember igazán passzol egymáshoz, működni fog. Ha nem akkor nem. De ez minden kapcsolat alapja is, legyen az házasság, vagy az ha csak összeköltözik az ember a csajával/ pasijával, akkor is. Láttam én már boldog házasságot, boldog kapcsolatot, pocsék házasságot és pocsék kapcsolatot is az ismerőseim között. A lényeg, hogy igazán összetartoztok - e vagy sem.

A házasság egy szövetség. A mi szövetségünk. Mi boldog házasságban élünk, idén lesz 10 éve, (11 éve együtt):). Mi együtt akarjuk leélni az életünket férj és feleségként, úgy , hogy a törvény előtt is egymás hozzátartozói vagyunk. Nekünk ezt jelenti a házasság.

Mondhatnám úgy is, hogy a házasság a hab, azon a bizonyos tortán:) Viszonylag fiatalon esküdtünk meg, ( 25-22 évesen), és komolyan is gondoltuk. Nincs olyan dolog, amit ne tudnánk megbeszélni őszintén, sok bennünk a közös, azonos az értékrendünk, hasonló a személyiségünk, az érdeklődési körünk és a humorérzékünk, no meg nagyon működik a kémia:), isteni jó a szexuális életünk is.

Mindkettőnknek a másik a legfontosabb az életben.