Házastársak, akik már elhidegültek egymástól?

16-os, el vagy te tévedve baromira. A munkahelyemet se tudom otthagyni, pedig a főnököm évek óta terrorban tart, de legalább helyben dolgozok és beérek az oviba időben, ha kell. A gyerek sokat beteg, egyetlen új munkahelyen se élném túl még a próbaidőt se. Ennyit arról, hogy mennyire egyszerű gyerek mellett több munkát vállalni.

Anyagilag ketten fenn tudjuk tartani a házat, az autót, van annyi tartalék, hogy néhány hónapot kihúznánk, ha egyikünk elvesztené az állását vagy ha elromlik a fűtés vagy javítani kell az autót...Kb. 5-600 ezer Ft a félretett pénz és ennyi, mire felmegy 1 millióra valami beüt, ami miatt megint csak 5-600 van.

Egyedül az lenne, hogy ő úgy tudna albérletbe menni, hogy autót már nem tudna fenntartani mellette, tehát ugrana a láthatások nagy része. (Közös felügyeletet akarunk.)

Én élhetnék együtt egy idegen albérlővel, hogy ki tudjam fizetni a rezsit és autóm se lenne soha. Ez mondjuk marha kellemes akkor, amikor orvoshoz kell vinni a lázas gyereket és sorolhatnám.

Nyilván nem halnánk éhen, csak épp jönne az anyagi nyomor.

Most meg van mindenünk, de nagyon alapszinten.

Új kapcsolatra esélyem sincs, mert nagyon válogatós vagyok. Aki nekem bejön, az biztosan házas, amiatt meg kár elválni, hogy szerető lehessek.:D

A fiatalabbak csak szexet akarnak érthetően, tehát én még mindig egyedül nyögöm majd a rezsit. A 45-50-es pasiknak már fel se áll.

Minek váljak el?

Olyan bébiszitter nincs, aki készenlétben áll és mindig ugrasztható, ha a gyerek beteg lett. Koronavírus járvány idején pláne nincs.

"A 45-50-es pasiknak már fel se áll."

Ezt kikérem magamnak a saját és más keményfarkú férfi társaim nevében. 48F