Van itt olyan, akinek 3-4, vagy több gyerek mellett is olyan a házassága, mint amilyet elképzelt?

3-4 gyereknel altalaban mar 2.hazassagrol van szo.

Ha a ferj normalis akkor eselyes hogy boldog egy nö gyerekkel is a nyakàn.

A férfiak egy vagy több gyerek mellett is elvárják a rendszeres szexet. Na ez általában az idő múlásával csökken vagy el is marad. Innentől kezdve csodaszép lesz a házas élet, erre még rájön az is, hogy a felesége elhízik, a gyerekek meg az összes időt és energiát elviszik.

Szóval a feleségből lesz egy 0-24 órás háziasszony és mindenes, a férjből meg egy a családjára güriző ember.

Most remélem a 20 éves tini lányok és fiúk megcáfolnak a hatalmas élettapasztalatukkal hogy ez bizony nem így van, és csupa móka, kacagás és szex egy ilyen család élete, és naponta rengeteg energiát fektet bele mindkét fél hogy tartsa a tüzet.

Jelen!

Egyrészt sose éltem álomvilágban, nem arra készültem, hogy örökké tart a rózsaszín köd, és mindig minden olyan lesz, mint a filmekben. Tehát eleve nem is azt vártam.

Másrészt meg tenni kell érte. Odafigyelni, udvarolni (kölcsönösen!), sokat beszélgetni, tenni azért, hogy jó legyen a szex, és minden, ami kell. Ezekhez vajmi kevés köze van a gyerekeknek, kár is rájuk kenni, ahol ezek nincsenek.

Szerintem az is számít, hogy egy kellemes anyagi szintet el tudtunk érni együtt. Nincs veszekedés a pénz miatt, nem nyomorgunk, tudunk olyan programokat szervezni, ami építően hat a családi életre.

Apropó: nekünk tiszta sor, hogy első sorban anya és apa vagyunk. Nem is akarjuk szétválasztani a "romantikus felnőtt pár" és a "gyerekről gondoskodó" énünket. Miért ne lehetne egymást átölelni a gyerekek előtt? A családi nyaralás alatt miért ne lehetne romantikus pillanat? Számunkra a kikapcsolódás az, mikor a gyerekekkel együtt megyünk, velük nyaralunk. Egyszerűen hiányérzetünk van, hogy az élményből ők nem részesülnek. Mi már nem tudunk úgy ujjongva rácsodálkozni mindenre, illetve csak kevés dologra.

Megvan a saját mi-időnk, amikor csak ketten vagyunk. Ezt a gyerekek is tiszteletben tartják.

Nem tudom, hogy lehetne érthetően elmagyarázni. Sok házasság abba megy pont tönkre, hogy van anya és a gyerekek, a férj és a feleség, és igyekszenek hermetikusan elzárni egymástól a kettőt. Lehet, hogy azért is, mert sok férfi semmi szépet nem lát a feleségében anyaként, és vica versa. Pedig az az igazi alfahím, aki a fiát tanítja barkácsolni, és babaházat épít a lányának!

Nálunk nincs féltékenység se. Nincs az, hogy persze, mert a baba miatt apa háttérbe szorul. Apának ez egyértelmű volt. Ahelyett, hogy hisztizik, mert nem kapja ágyba a kakaót, ő csinált kakaót, hogy ki tudjam szolgálni a trónörököst.

Nem vállaltuk túl magunkat. Tudjuk, hogy három kicsivel befordulunk, tehát hagytunk köztük pár év korkülönbséget. Így is belefért az időbe, hogy teljes legyen a létszám. Sokkal könnyebb, ha egyszerre csak egy pici van. Mire nagyobbak, még könnyebb. Egy 10 éves már egész önálló, pont nem is érdekli, hogy a szülein lógjon reggeltől estig. Kamaszként inkább a haverokkal, ha rajta múlna, csak átöltözni jönne haza. Tőle meg aztán végképp lehet már spontán romantikazni. Ezekhez persze nem ár, ha fiatalon lesz valaki szülő, és nem 45 évesen.

Most kicsit karantén van, nekünk is hiányzik, hogy menjünk, nekiinduljunk az országnak, a nyaralást is temettük. De egyáltalán nem megyünk egymás idegeire. Elképedve olvasom, hogy az egyik a gyerekkel készül ki, a másik a párját nyírja. Nálunk ilyen nincs.

Nekünk mondjuk csak kettő van, egészségügyi okok miatt nem lesz több, amúgy simán lenne 3, de igen, nekem pont olyan a házasságom, amilyet elképzeltem.

Az 5-ös válaszóló MINDEN szavával egyetértek. Nálunk is szinte szó szerint így működik a család, a férjemmel csapatként dolgozunk, nem az én "nyakamban" vannak a gyerekek, hanem együtt látjuk el őket, egymást segítve. Nem duzzog, mint egy óriáscsecsemő, hogy nem ő az első (ezt sose értettem, szánalmas), hanem ez neki is egyértelmű volt, már akkor, amikor az első gyerekről döntöttünk. Őszintén akarta őket, nem azért, mert "úgy szokás, hogy legyenek, aztán majd az anyjuk gondoskodik róluk". Így pedig ő is aktívan ott van mindig, mindenben. És igen, nálunk is van 3,5 éves korkülönbség, többek közt az ép idegeink megóvása érdekében (meg azért, hogy mindkettőre tudjunk igazán figyelni, ne egyiktől futkossunk a másikig).

Egymásra is fordítunk időt, inkább ébren maradunk minden nap éjfélig, hogy 2-3 óránk jusson egymásra vagy épp magunkra. Nem vagyok 0-24 háziasszony és mindenes, mert a férjem ugyanúgy megcsinálja, ami a keze ügyébe kerül, és ő se güriző bankautomata, aki egyedül teremti meg az anyagiakat, én is dolgozom, és dolgoztam is végig (vállalkozó vagyok, 3 hónap maradt ki a szülések után, aztán itthonról csináltam tovább). Senki sincs a végletekig kimerülve és kizsigerelve, mert összedolgozunk, segítünk egymásnak. Így van erőnk pl. szexelni is heti 3-4 alkalommal. Ja, és elhízva sem vagyok 51 kg vagyok így két gyerek után.

Szóval az a borzalmas kép, amit az első 4 válaszoló felvázolt, nem kötelező, hogy beigazolódjon. Egy valami fontos: kvára meg kell nézni, hogy kivel vállalsz gyereket. Főleg a nőknek, de férfi oldalon is ugyanúgy igaz ez. Ahol eleve egyenlőtlenségek vannak a kapcsolatban bármilyen téren (nem, nem arról beszélek, hogy ki mennyit keres), ott kár bármibe is belekezdeni.

32N

Nem kell hogy egyenlőtlenség legyen, nem kell hogy az egyik fél bunkó legyen, nem kell hogy a pénz domináljon stb. Elég az, ha a nő frigid. Lehet hogy fullos minden meg szeretet, de ha nincs szex, a fene megette az egészet. A gond inkább ott kezdődik, hogy ha csak a szex hiányzik, akkor nagyon kevés ember fog a válás mellett dönteni, ami érthető is. Így marad a szívás. Azért 40+-osan felrúgni mindent, elengedni a saját gyerekeid, csak azért, hogy háááátha akad már végre egy nő aki taláááán, taláááán benne lenne akár heti 1-be, na ezért 40 felett fölösleges szétcseszni a már felépített életed. Ráadásul 40 felett meg a nők libidója zuhanó bombázó módjára esik, és kb. úgy is rombol szét egy kapcsolatot.

Lehet hogy vannak nők, akik szerint mindig a férfi a hibás, de szerintem a nőknek egyáltalán nem fontos a szex egy kapcsolaton belül. Sőt, a többségüknek még 50 éves korára sincs halvány lila fogalma arról, mi is az az orgazmus. Aki meg azzal jön, hogy olyan nőt kell választani akai megfelel, annak meg innen üzenem, hogy marháta kevés az olyan nő, akivel akár szexuálisan is le lehetne húzni egy életet. + még szexuálisan és emberileg is vonzó. A hab a tortán meg az, hogy ez nem valami termék katalógus, ahonnan ilyen-olyan paraméterek alapján csak választanunk kell. Főleg úgy, hogy a szex mellett még van igény egyéb intellektuális tulajdonságokra is.

Innen kérdezném akkor, hogy akkor a hölgyek is miért választanak olyat férfit, akivel pár év múlva már legszívesebben 500km-re lennének egymástól?

A végére meg még van egy olyan tapasztalatom is, hogy egy nő minél csinosabb, annál hidegebb az ágyban.

Attól,hogy te egy frigid nőt fogtàl ki, még a legtöbb nő szereti a szexet. Nem kéne általànosítani. Nàlunk pl 10 év utàn is annyi van, mint az elején, heti 5-8 alkalom, egyszer kellett kihagyni 3 hetet, mert a férjemet vakbélgyulladással műtötték- és egyrészt az operàció màsrészt a varratok miatt. De màr 3 nap utàn hiànyzott, 1 hét utàn a falat kapartuk mindketten...nagyon nehéz volt kibírni, de persze muszàj volt.

A nők szeretik a szexet, max olyannal nem aki balf***sz az àgyban és képtelen kielégíteni a pàrjàt. Ja, az valóban szar tud lenni. Plàne akkor ha szimplàn csak önzés és lustasàg van a hàttérben a pasi részéről.