Csak szerintem nem normális az ha emberek 20-30 között házasodnak, gyereket vállalnak?

Van logika abban amit írtál, de mégsem értek veled egyet. Mert valaki már 20 évesen elég érett a szülővé váláshoz, és olyanok is akadnak bőven, akiknek 30-40-50 évesen sem szabadna gyermeket vállalniuk. Én mindkettőre tudok példát mondani, olyanra is aki a 17 éves korban "becsúszott" gyermekét megtartva most boldog családban él és nagyszerű anyuka, és olyanra is aki 30 után házasodott, hamar elvált, és a gyereke nem sok támogatást, segítséget kap tőle, nem épp anyának nevezhető az illető.

Mindenkinek szíve joga hogy mikor házasodik és vállal gyereket, szerintem ez nem kor-, hanem személyiségfüggő. Ami engem illet, én 22 évesen biztos vagyok benne, hogy nem szeretnék gyermeket, sosem vágytam rá, és nem is vagyok anyának való. Önző is lennék ha gyermeket vállalnék, mert tiszta szívből szeretem a hivatást amit választottam és tudom hogy nem csak fizikailag de érzelmileg is le fog kötni, emiatt egyrészt munkából fakadó időhiány miatt sem lennék alkalmas anyának, másrészt érzelmileg sem tudnám azt nyújtani, amit egy gyerek megérdemelne.

És torkig vagyok az ítélkezésekkel, szerintem mindenki boldogabb lenne, ha a maga dolgával foglalkozna, és nem azon csámcsogna hogy XY 19 évesen anyuka lett, vagy 35 évesen még mindig nem házas/nincs gyereke. Amíg XY nem árt magán kívül másnak (pl.valóban nem tudja ellátni a fiatalon vállalt gyermekét), addig semmi jogunk nincs abba beleszólni, hogy milyen életet választott magának.