Csak szerintem nem normális az ha emberek 20-30 között házasodnak, gyereket vállalnak?

"Kapcsolatban igen, de gyerek mellett már nem!"

Gyerek mellett is sok mindenre van lehetőség. Tudod, van olyan, hogy bébi szitter.

Én mielőtt gyerekem lett: Egyetemre jártam(többre, szakváltás), dolgoztam(többhelyen, több pozícióban), vettem lakást(hitelre), felújításban kikupálódtam, buliztam, ittam, drogoztam, több, mint 10 országban jártam, voltam szerelmes, volt szexkapcsolatom, voltam egyszerre két emberbe "szerelmes", ismertem sokfajta szexuálitású embert, sokfajta rétegből jövőt, éltem át traumát, laktam albiban, magamra főztem, takarítottam, vásároltam, számlát fizettem, vigyáztam kisgyerekre, ettem mindenféle kaját, kipróbáltam több sportot, vékony és fitt voltam, egészségesen éltem, voltak barátaim, haverjaim..

22 évesen szültem.

Az elmúlt 7 évben kb semmit sem csináltam, csak megismerkedtem egy új dologgal, ami eddig kimaradt, a gyógypedagógia rész. Nagyon sokat tett hozzá ahhoz, aki most vagyok, én is úgy gondolom, hogy korábban az életnek csak a könnyű és szórakoztató részét ismertem, amit a legtöbben, sőt a legtöbben 70 évesen is csak annyit tudnak. Viszont a könnyű és szórakoztató rész is sok.

Szerinted mi maradt ki nálam?(mondjuk én nem házasságban szültem, az igaz, házasodni még ma sem mernék, mert nem tudnék sírig tartó hűséget ígérni jó lelkiismerettel). Leghosszabb kapcsolatom 2 év volt.

24 éves vagyok és 3-4 éven belül szeretnék már gyereket. Telejesen normalis szerintem. Anyukám 23 evesen házasodott és 24 évesen már szült.

Hozzák kell tennem nem minden 24 éves nő érett még meg erre, van aki igen, embertől függ.

Nézőpont kérdése. Én 26 évesen szültem, közös házunk van, igaz, akkor még nem volt teljesen hiánytalan. 19 voltam, amikor találkoztunk, azért maradtam mellette, mert nagyon szerettem, azóta is. Nekem nem voltak olyan vágyaim sosem, hogy szexuálisan minél több férfival "kiéljem magam", ahogy mondani szokták, nem buktam a rosszfiúkra sem, nem akartam szándékosan olyannal összejönni, akiről tudtam, hogy nem azt akarja, amit én.

A gyerekvállalásra sem úgy tekintek, mint sokan, nem az életem vége. Attól még élhetnek, max. a hátamra kötöm, úgy megyünk. 44 éves leszek, amikor a lányom 18, az még egy nagyon szép kor, mások ilyenkor vágnak bele, én addigra túl leszek a nehezén. Sok tervem van, sok vágyam, a gyerek is egy volt köztük, ami sokszor hátrány, de nekem tetszik ez a szerep. Egyébként meg úgy emlékszem, hogy a 30 fölött kötött házasságoknál több a válás. Két huszonéves még sokkal könnyebben egymáshoz idomul, mint két olyan ember, akinek megvan már a saját kis élete.

21 éves vagyok egyedül nevelem a fiam és se a terhességem se a szülésem se a gyermekágyas időszakom alatt nem panaszkodtam tized annyit se mint jó néhány 30as jól szituált kertvárosi családanya. Attól hogy te még közel a 40hez is lekvár vagy az élethez, nem mindenki az.

És igenis biológiailag a 20-30 a leg ideálisabb kor a gyerekhez.

Nem a 16, és nem a 38.

Na puszikállak🤭