Csak szerintem nem normális az ha emberek 20-30 között házasodnak, gyereket vállalnak?

29! "Igen. Ez a helyzet kizárólag hustonévesekkel történhet meg. Idősebb korban soha senki nem veszíti el a munkáját."

Csak nem mindegy, hogy a gyerek mondjuk 20 éves, mikor a szülő nem tudja pénzelni vagy mondjuk 6, és akkor néznek egymásra, hogy megint nincs pénz rendes kajára.

"SOkaknak sikerül. Mellesleg új karriert nem 20-25 éves korban kezdenek, mert addig még régi karrier sincs, hanem 30-40 felett."

A magad nevében beszélj, 33 éves vagyok és most dolgozok a harmadik területemen és pár év múlva váltani szeretnék, emiatt ősztől újra tanulok. Ehhez az kell, hogy ne legyen valaki teljesen rám utalva, márpedig egy gyerek rád van bébiszitter ide vagy oda, főleg, hogy ahhoz is pénz kell.

Mellesleg 30-40 felett váltani miben más mint 30 alatt? Ameddig a gyerek nem tud önfenntartó lenni, totálisan tőled függ, ergo állandóan rettegned kell, és már nem csak magad miatt, hanem miatta is, ha kirúgnak az állásodból, nem kapod meg a beígért emelést a gyerek sokkal nagyobbat szop mint te!

"A ygerek miatt nem áll meg az élet."

Csak tudod tele lesz félelemmel, ugyanis TELJES ÉS TOTÁLIS mertekben rád van utalva. Sajnos sokan ezt nem értik meg. Én csak akkor tervezek gyereket, ha elég spórolt pénzem lesz, hogy akár halálom esetén is jusson neki minden, ha pedig ez 40-ig nem sikerül, akkor nem lesz gyerek, mert ez a felelős döntés, és ne gyertek azzal, hogy milyen sokan vállalnak a semmire, meg sokkal kevesebbre, ők igen, én nem. Miattam egy gyerek, pláne ne a sajátom, ne nélkülözzen. Ennyi.

Nekem így 24 évesen igényem van arra, hogy felnőjek, és pont, hogy az a célom és "elvárásom" magam felé, hogy a huszas éveim végére már egy teljesértékű felnőtt legyek, felelősségtudattal és magabiztossággal, és elég éretten arra, hogy életreszóló döntéseket hozzak, illetve felelősséget vállaljak egy új életért. Őszintén szólva ha 30 éves korom fölött is ott tartanék még, hogy "kiéljem magam", meg el tinglitanglizzak valaki mellett, de házasodni már ne merjek stabil kapcsolatban sem, illetve féljek a gyerekvállalástól, akkor csalódott lennék, mert egy nagyranőtt kamasznak érezném magam. Én vágyok a felnőtt életre és a felelősségvállalás képességére.

Mindenképpen szeretnék gyerekeket, és nem szeretnék kis túlzással nyugdíjig gyereket nevelni, mert akkor tényleg "az élet végét" jelentené a gyerekvállalás. Ellenben ha 50 éves koromra már önellátó gyerekeim vannak, még mindig előttem egy csomó idő, sőt, akár még az unokáimmal is aktívan tudok időt tölteni.

Szó sem volt eddig a feltételekről. Nem mindenkit pucér seggel indítanak a szülei az életnek, van, aki kap/örököl egy lakást, autót, pénzt, bármit, amire szüksége van. Ha ez megvan és az illető dolgozik 18 vagy egyetem végzése esetén 23-24 éves kora óta, akkor mégis milyen feltételt kellene még teljesitenie? Miért nélkülözne a gyereke?

Én 23 vagyok, nem tervezek a közeljövőben (vagy valaha) házasodni, gyereket vállalni pedig pláne, de nem értem, hogy miért csak végletekben lehet gondolkodni. Vannak korombeli ismerőseim, akiknek már gyerekük van, érdekes módon egyikük sem az utca kövére szült és nem is közmunkás fizetésből nevelik a gyereket.

36 Higgadj már le. Nem minden család csóró. És semmi közöd hozzá hogy ki mit kap, mit örököl, avagy nem örököl, és mikor hova szül gyereket.

A 34-esedre: te vagy a hányinger, nem veszed észre? Hogy jössz te ahhoz hogy inzultálj egy nőt hogy azért fiatal anya mert felcsinálták? Ostoba, sötét, bunkó provokátor vagy. Egyéb örömöd nincs a nyomorult életedben. Meg is érdemled hogy egyedül gyűlölködhetsz egész életedben.

Én elég sok családdal találkozom a munkám kapcsán. Óvónő vagyok, így elég vegyes a szülők kora akikkel kapcsolatba kerülök. Emellett a baráti körömben is sokan vállaltak gyermeket mostanában, de van akinek lassan iskolás a gyereke (25-30).

Nem látom, hogy attól feltétlenül jobb lenne egy gyereknek, hogy anyu 30+ mikor szül, főleg, ha többet akar, így még 40hez közel is újra szül. Az idősebb szülők jellemzően türelmetlenebbek. Rengeteg a válás az ovis szülők között, sok esetben komoly harcok mennek a gyerekek feje fölött. És nem csak a 20-30 éves korosztály szülei között.

Ahogy szegény családból is ismerek elég sokat, többségében nem fiatalok a szülők. Lehet ezt csűrni-csavarni, de végeredményében igaz lesz, hogy nem attól lesz valaki rossz szülő, vagy nem azért nő fel éhezésben a gyermek, mert anyu 20-30 éves koráig szülte, vagy 30-40 között. A család bármikor kerülhet anyagi válságba, a szülő bármikor lehet depressziós, vagy túlterhelt és egy későn vállalt gyerek is gallyra tehet egy családot, vagy csak az adott ember életét. Ez a szülők személyétől és helyzetétől függ, nem a korától.

Azok az ismerőseim, akik babát vállaltak szinte mind 30 alattiak, évek óta együtt, legtöbbjük hitellel, vagy családi segítséggel, vagy a kettőt kombinálva saját házban/lakásban lakik. Néhányan albérletben. Semmivel nincs a gyermekeiknek rosszabb sora, mint bármelyik ovisomnak, akinek a szülei 40 körüliek.

Öö... Minden esélyem megvan rá, hogy huszas éveim végén 10+ éves párkapcsolatba (de ha 5+ lenne, az is elég kell, hogy legyen ebben a korban), házasságba, saját lakásba, melynek a törlesztője a fizetésünk ~1/4-1/6-át teszi ki, jó fizetéssel és stabil megtakarítással, 4 lelkes, unokát szívesen váró szülővel, és milliónyi már megtapasztalt utazással-élménnyel (amiket mondjuk ezután sem szeretnék feladni), szerető családba vállaljak gyereket. És szerintem sokan vannak így.

Ha az ember egyetemre megy, 30 éves korára már 6-8 éve dolgozik, ha nem tanul tovább, akkor meg 10-12. Ennyi idő alatt azért illik megalapozni az életet, és gyűjteni, megtakarítást képezni. Biztos vannak felelőtlen szülők, de igenis lehet 20-30 évesen felelősen gyereket vállalni.