Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehet tenni ilyen esetben?
Napi panaszkodás jön.
Több mint 7 éve együtt vagyunk, van egy 2 éves gyerekünk, akit mind a ketten vártunk és szerettünk volna. Pár éve házasok vagyunk.
Kezdetben minden olyan jó volt. Szerelmesek voltunk és rengeteg mindenen közösen átestünk már. Támogattuk egymást és tényleg jóba rosszban kitartottunk egymás mellett. Éreztem rajta és mutatta is, hogy mennyire szeret. Nem tudtunk elmenni egymás mellett úgy, hogy ne érintsük meg egymást. Volt mikor csak egy röpke pillanatra végig simogattuk egymást. Minden nap megölteltük, pusziltuk és oda bújtunk egymáshoz. Mindig mondtuk hogy szeretlek és csókok is voltak. Bár utóbbi ritkán volt. Úgy aludtunk el, hogy az egyikünk hol a másikunk átölelte a másikat. Kedves beceneven szólítottuk egymást. Apró ajándékok mindig voltak. Beszélgettünk és sokat nevettünk, egymással viccelődve hülyéskedtünk. Voltak közös álmok, célok, tervek. Mindig tűztünk ki valami fontos dolgot amit szerettünk volna elérni. Sokat sikerült is beteljesíteni. Szerelemből házasodtunk. Szóval az egész olyan szép és jó volt. Jött a gyerekünk, akit annyira vártunk. Aztán megváltozott valami.
Mára már minden kikopott, ami régen volt. Semmi intimitás nincs már közöttünk. Se ölelés se puszi . De még a kedves becenév sincs már. Nem tudom neki már azt a nevet mondani, csak a rendes nevén szólítom, vagy még úgy sem. Ő se nevez már annak amit rámadott. Se közös célok és tervek. Már a masszírozás sincs meg, ami jól esne néha napján, mert sokszor már annyira fáj a hátam vagy a derekam. Már nem érzem magam boldognak mellette. Az önbizalmamnak is teljesen lőttek, mert látom rajta, hogy nem úgy tekint rám, mint annak idején. Semmi, de tényleg semmi nincs már meg ami annyira jól esett. Nem tudom hogy hol és mikor mentünk rossz vágányra, de valahol valamikor kisiklottunk.
Nincsenek már közös célok és tervek. Olyan mintha én mennék tovább a rendes útvonalon, amin eddig , míg ő egy másik, rossz irányba haladna. Nem beszélünk meg már semmit ami fontos lenne, se pénzügyekben, sem pedig általános dolgokban.
Nincs közös hitel vagy lakás ami összekötne minket. De ott van a gyerek. Valahogy úgy érzem, hogy minket már csak a gyerek köt össze, ezért nem váltunk még el. Tudom, hogy egy gyerek sem fog összekötni két embert, de mégis ezt érzem. Többször próbáltam leülni vele és ezekről beszélni, ideig óráig esetleg napokig hetekig minden hasonló mint régen, de egy idő után újra visszatér minden ebbe az állapotba. Megváltozott és nem ismerek rá, nem ismerem ezt az embert akivel élek. Halvány töredékét sem látom annak, akit annak idején megismertem és megszerettem.
Hiányzik, hiányolom a régi énünket, a régi életünket, ami mára már egy fakó kis film és képek lettek. Boldog voltam és mára már boldogtalan lettem a házasságomban. Rég nem éreztem egy szívből jövő ölelést, vagy egy simogatást. Régen nem kaptam már egy puszit vagy egy kedves szót. Csókolózni már szerintem azt is elfelejtettem, olyan régen csókolóztam. Van egy társam, mégis társas magányban szenvedek. Nem tudom mit tehetnék, hogy én is újra értékes ember legyek és valakinek fontos lehetnék. Hogy érezzem, szeretve vagyok. Olyan nehéz és szomorú így élni.
Hogy lehet az, hogy valaki ennyit és így változzon az évek alatt? Én nem ehhez az embernek mondtam igent az oltárnál. Hová tűnt az az ember, aki annak idején volt?
válasza:Elég furcsának hat a leírásod.
Ahogy fentebb írták,ez a helyzet kb huszon éves házasságokban már jellemző.
Vagy soha nem volt olyan igazán jó,csak az idő megszépítette vagy most túlzol erősen.
Ez a két dolog jutott eszembe.
Talán az alkohol problémával is ez a helyzet.
Két féle alkesz van, az egyik jóban van a pohárral és sokat iszik naponta.A másik meg megiszik néha egy sört (vagy bármit) sátoros ünnepekkor többet,ami annyira zavarja a párját,hogy ettől már alkoholistának tartja.
Aki tényleg sokat iszik,az többnyire elég régóta teszi ezt,ahhoz hogy ne okozzon meglepetést a környezetében.
Valószínűleg nálatok nem ez történt.
Ha nem történt olyan tragédia vagy bármilyen esemény az elmúlt kb 3 évben,ami kiválthatta ezt nála,hogy egyik napról a másikra kezdte,akkor úgy hiszem,hogy a 3. helyzet lesz nálatok.
Iszik valamennyit, téged meg zavar.
Az alkohol nem megoldás ,de az tény,hogy remekül feldobja az ember néhány óráját,ha unja magát, szomorú,stb..
Valamiféle (rossz) pótlék.
De valamennyire meg működik.
Többet kellene beszélgetnetek.
Szerintem ez még nem a menthetetlen helyzet,ha mégis,akkor meg 7 éve néztetek be valamit,de rendesen.
válasza:Szólítsd a régi kedves becenevén. Este öleld át...
Nem te távolodtál el?
válasza:Megbeszélitek, de nincs változás. Vagyis vagy te szokod meg, hogy egy alkoholistával élsz elhidegülten, és ez vár rád 80 éves korodig, vagy beadod a válást.
Azt, hogy a gyerek miatt maradsz vele, nyugodtan felejtsd el. Te magad miatt maradsz, mert azt hiszed, hogy a kezdeti udvarlós álarca visszatérthet. Nem fog. Ő ilyen, ez az igazi arca.
Még egy szó a gyerekről: minél kisebb, annál kevésbé viseli meg a válás. Ha tényleg ő a fontos, akkor ma állj neki pakolni a bőröndbe.
válasza:Annak idején nem őbelé szerettél belé, hanem a szerepbe, amit eljátszott az életedben. S természetesen mindketten eleve rosszul értelmeztétek azt, hogy mi a szeretet. Az igazi szeretetnek ugyanis nincs köze a vágyakhoz. A "kellemes élményeket nyújtok neked, cserébe te is kellemes élményeket nyújtasz nekem" nem szeretet, hanem kölcsönös vágykielégítő üzleti egyezség; s mint ilyen, a vágyak eredendően leépülő természetéből adódóan előbb-utóbb felbomlik. A szeretet nem a saját vágyainkról és azok kielégítéséről szól, hanem arról, hogy örülünk a másik létének, attól függetlenül, hogy az illető hogyan viselkedik velünk, kielégíti-e a vágyainkat vagy sem. Az igazi szeretet nem támaszt elvárásokat, s abban segít, hogy önmagunk legyünk. Ebben az értelemben te nem szereted a férjed és soha nem is szeretted. S valószínűleg ő sem szeretett soha téged. Nem azért, mert bármelyikőtök hibázott volna, hanem azért, mert eleve nem tudtátok, mi a szeretet, amikor összeházasodtatok. A legtöbben így vannak ezzel.
Ebben a helyzetben két választási lehetőséged van. Az egyik, hogy elválsz a párodtól; de arra számíthatsz, hogy ha találsz valaki mást utána, akkor ugyanez a történet jó eséllyel meg fog ismétlődni ővele is. Néhány év szerelem után jönni fog a kiábrándulás. A másik lehetőség, hogy mindketten megtanuljátok valóban szeretni egymást, s ezen az új alapon újrakezdeni a kapcsolatotokat. Ennek az útnak előfeltétele, hogy fogadd el őt olyannak, amilyen, feltétlenül. Akkor is szeresd, amikor morcos és nem ölel át. Akkor is szeresd, amikor nem mutatja semmi jelét annak, hogy szeretne. Nyújts felé feltétlen elfogadást. Az igazi szeretet felszabadít, ugyanis mentes mindenféle elvárástól és vágytól.
válasza:Nőként írom: nagyon hosszan ecseteled, hogy ő nem olyan mint régen, nem rajong már körbe, és te eztnem bírod. Majd a végén odabiggyeszted, hogy ja, te már arra se vagy képes, hogy kedvesen szólítsd. Most akkor tőle mit vársz? Ez nem úgy működik, hogy te továbbra se mozdítod a kisujjadat se, megmondod neki, hogy igenis rajongjon körbe, mert neked ez így szar, aztán várod a hatást. Neked is erőt kellene venni magadon és kedvesebbnek lenni, akkor lehet, hogy nem lanyhulna a lelkesedése pár nap után. Leírod, hogy ágyba vitte a kávét, azaz próbálkozott, de te erre is csak húztad a szádat. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ha fejreáll, neked már az se lesz jó.
Más kérdés, hogy ha tényleg alkesz, akkor valahol itt kéne kezdeni a problémamegoldást, mert egy alkoholistán tényleg nem nagyon van mit szeretni. Szóval ha rendbe akarjátok magarokat szedni, akkor először erről beszéljetek, a piát tegye le. Ha ez sikerült, akkor pedig te is kehdj el szépen igyekezni, mert az kevés lesz ide, hogy te várod, hogy majd ő igyekszik, aztán húzgálod rá a szádat, hogy td már úgyse bízol benne.
válasza: válasza: válasza:Egy férfi nem lesz egyik napról a másikra alkesz. Ha valamit rosszul csináltatok, akkor abban mind a KETTEN benne vagytok - így olyan, mintha csak őt vádolnád ("mondanom sem kell, ki ment rossz irányba"). Ebből vissza kell venned, a leírtak alapján mindketten eltávolodtatok egymástól de hogy ki "kezdte", talán már nem is tudható.
Én is azt érzem (ahogy korábban valaki írta), hogy erősen túlzol a múltbeli boldogságodról, de ez normális, a múlt mindig megszépül, már ha szereted a párod (ha nem, akkor sokan inkább feketén látják) szóval ez is azt mutatja (feltételezem), hogy szereted őt.
Írták, hogy minden házasság előbb utóbb ilyenné válik. Ez NINCS ÍGY. Dolgozni kell rajta folyamatosan, akárcsak bármilyen más kapcsolaton. Nem mindenki kitartó/képes erre, de nem igaz, hogy minden házasság "halálra van ítélve" mert láttam jó pár ellenpéldát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!