Vannak itt olyanok akik családosak, szeretik is a párjukat, gyereküket (vagy csak a gyereküket...) de rájöttek, hogy nem nekik való ez az élet?

Én nő vagyok, de néha én is érzek így.

Van egy anyukákból álló baráti társaság, ahol nyíltan beszélünk erről, illetve többünk férje is felválallja, hogy azért vannak ilyen érzések.

Nekem ami fura, hogy sértődés lenne, ha ilyet mondanál. A feleségednél? De miért?

Nálunk egyik csaj férje mondta, hogy bocs, elege van, kivesz 1 nap szabit, elmegy aznap egyedül kirándulni, majd jön. És tökre helyeselte az anyuka.

Itt szerintem a felesegeddel kellene erről nyíltan beszéln

Igazából mindannyian elég lazán kezeljük, DE ez kölcsönös.

Ha én ma azt mondanám a férjemnek, hogy elmegyek holnap egesznap valahova, akkor mondaná, hogy persze, nyugodtan.

De mit reagál a feleséged? Mi az ellenvetése?

Valószínűleg azért is érzel igy, mert nagyon ritka a kiszabadulás. Nálam is akkor erősödik fel, ha huzamosabb ideig nem tudok elszabadulni, úgy, hogy az több legyen 1-2 óránál.

Szerintem időnként mindenkinek megterhelő a családos élet és úgy érzi, ebből elég volt. Főleg most így az elmúlt évben, amikor még annyi lehetősége sem volt kimozdulni, mint egyébként.

Nekünk még csak 9 hónapos a kislányunk, így nyilván nem tudok érdemben válaszolni, de őszintén szólva néha valóban sok még ő is. Előre félek, mi lesz amikor nagyobb lesz. Attól meg főleg, amikor már testvére is lesz. Mert annak ellenére, hogy most néha vannak napok, amikor este csak ülnék a kádban és zokognék szívem szerint (de még arra sincs erőm), akkor is akarok még egy babát. Mert annyira imádom ezt az életet, a kislányomat, a férjemet, aki amúgy szuper apa, szuper férj, szuper társ az élet minden területén.

Ja, és amúgy most tervezgetjük a társasággal, hogy megyünk piknikezni, szóval hamarosan mi is parkban sört szürcsölgetős "fiatalok" leszünk. Valakinél a nagymama, másnál a szitter, de valahogy megoldjuk, hogy gyerek nélkül csak felnőttek mozduljunk ki. Most még nyilván könnyen beszélek, de egyelőre nekem nem tűnik úgy, hogy ez a két dolog teljesen kizárná egymást. A társaságban nekünk született utoljára babánk, a legnagyobbak már iskolások, 1-2. osztályosok, és mindig tudtunk találkozni, programokat szervezni az ő szüleikkel is, gyerekkel vagy anélkül.