Vajon hogy hozzam ezt helyre?

Férjemmel 8éve vagyunk együtt. Nagyon szeretem, ezt leszögezem.

Van egy 2éves fiunk, illetve terhes vagyok a második babánkkal.

Eddig olyan munkahelye volt (megismerkedésünk óta), hogy elment reggel 6kor, este 7után ért haza. Erre az "életmodra" alakítottuk ki a feladatainkat. Mivel én 8tól fél4ig dolgoztam, enyém volt a haztartás, stb. Sosem esett nehezemre (lehet itt rontottam el).

A fiammal való terhesség sem volt probléma, egyedül eljártam a vizsgálatokra, megoldottam mindent.

Most, hogy itthon vagyok a fiunkkal, a haztartás ugyan úgy az enyém, nem munka, mert kb 2óra alatt végzek, ebbe a főzés is benne van.

Anyáéknak simán "lepasszoltam" a gyereket a vizsgálatok idejére.

Ám 2 hónapja férjem munkahelyet váltott. 6ra jár, de 3kor már itthon van.

Azóta gyűlik bennem a feszültség.

Hazajön, nemhogy velünk lenne, inkább kimegy bütykölgetni a garázsba. A fiával kb ugyan annyit törődik, mint eddig, csak a fürdetés utan az ágyban és ennyi.

A háztartásba bele se próbal segíteni.

De ami most kiverte a biztosítékot, hogy 1hónapja mondom neki, hogy ma megyek dokihoz. Tegnapelött is direkt szóltam, érjen haza a gyerekhez. Erre tegnap úgy jön haza, lett egy kis maszekja, nem fog hazaérni. Vigyem el anyámékhoz a gyereket. Anyáék 20km-re laknak balra, a doki 20km-re van jobbra... feleslegesen kocsikázzak, meg menjen az idő miatta ilyenekre. Mikor mondtam neki, hogy holnapra is tehette volna, majdnemcsak megsértődött, mert ő hordja haza a pénzt, ne szabjam meg mikor kell mennie...

Kezd kicsit telelenni a hócipőm. Megértem, hogy eddig a másik munkahely miatt máshogy volt az itthoni életünk, de váltott. Változhatna a hozzáállása velünk is.

Hiába mondom el ezeket neki, vagy végig se hallgat, vagy leráz annyival, hogy a cégnél is fárasztották, ne tegyem én is.

Most még nyelek, de félek be fogok sokallni.

Mit tanácsolnátok, mivel lehetne javítani ezen a helyzeten?