Vajon hogy hozzam ezt helyre?

"Eddig képes lett volna barmire értem, értünk. Csak megoldottam máshogy, nem volt szükség rá." Ne haragudj,de ez sajnos egyszerűen nem lehet igaz,ezt neked is be kell látnod. Ekkorát senki nem változik a természetében,főleg nem pár hónap alatt...Hacsak nem ,bocs,de ez jutott eszembe valamiért,nincs szeretője.. :-( Ez magyarázat lehet sajnos..

De ettől függetlenül,én ezt tenném.

Nyugodt körülmények közt,mondjuk mikor a nagyobb gyerkőc alszik már,leülnék vele az azstalhoz,és elmondanám neki,hogy ezt mégis hogy képzeli? Ez az ő otthona,gyermeke,élete,nem viselkedhet ilyen alpári módon.Ráadásul ha meg lesz a másik baba,neked még nagyobb szükséged lesz segítségre mindenben.Ne hagyd ezt ennyiben,már most is sokat vártál,ez a dokis példa is egyszerűen durva,én ezt el se tudnám képzelni..Mikor terhes voltam,a férjem mindig próbálta a dolgait úgy igazítani hogy segíteni tudjon,nem mindig sikerült,de nem rajta múlt.Amikor hazajött,meg azonnal kiszedte a gyereket a kezemből,mikor nagyobb lett, egyből játszani kezdett vele..valahol ez lenne a normális,ezért vállalunk gyereket,hogy törődjünk vele végülis....Kitartás,és ne félj elmondani az elvárásaidat vele szemben.Ha süket fülekre talál,akkor onnantól se kaja,se mosás,se puszi se pá a kedves férjnek.

Hasonló hibákat vétettünk mi is a férjemmel.

Ügyes, talpraesett nő voltam, feltaláltam magam, ha dolgozott, ha barátozott. Megszületett a gyerekünk és nekem felfordult az életem, neki maradt minden a régiben. Bármilyen helyzet adódott anyám jött és segített.

Nem vette ki a részét semmilyen közös programban, teendőben, munkában.

Ő is azt szajkózta, hogy ő keresi a pénzt, nem vagyok megértő, mindig cseszegetem

Csak vele akartunk lenni.

Hogy a túróba tudtam volna annyi pénzt keresni háztartás, gyerek és főzés mellett, mint ő 9 órában. Sehogy. Nálam főképp pénzben mérhető az idő, a szolgáltató szférában dolgozom.

Szóval elegem lett belőle. Elköltöztünk a gyerekkel.

Rászakadt a magány, a boltocskázás, étel beszerzése, posta, a hiányunk, amikor vártuk.

Fél év alatt megtört. Kicserélték. Nem költöztünk vissza, de élesztgetjük a diplomáciát. Újra beszéljük a határokat. Rohadt sok pénzt tudtam volna keresni, ha történetesen ő foglalkozik a gyerekkel, vagy ő takarít fel míg dolgozom. Így nem korrekt rám kiabálja a teljesítményét.

Megértette, megértett mindent. Nem tudom ilyen sérelmek után fel lehet e még építeni a bizalmat és valami közös életet, de így hogy végre meghallja mit beszélek van esély. Ijessz rá. Bár picivel és kicsivel nem lesz egyszerű helyt állnod.

Szomorú történet...

Azt megértem, hogy akad bütykölnivaló, és munka után IDŐNKÉNT a garázsban tölti a délutánt.

Ha szinte mindig ott van, akkor az menekülés. Nem lehet, hogy sokat veszekedsz vele?

Az nagyon szomorú, hogy a kétéves gyerekével nem szeret együtt lenni, nem akar az ő kedvéért sem bent lenni.

Az meg végképp fölháborító, hogy aznapra maszek munkát szervez be magának, amikor te orvoshoz mész, és a gyerekre kéne vigyáznia.

Szerintem mondd el neki őszintén, hogy így hosszú távon ez a házasság tarthatatlan lesz. Te szereted őt, és meg vagy döbbenve, hogy az elmúlt hónapokban ekkorát változott. És nem érted, miért. És ne kezdje el a szokásos mantráját, hogy a cégnél is lefárasztották, mert ha egyszer valamit meg kell beszélnetek, akkor üljön le veled és ne meneküljön el.

Szerintem is valahol a kulcs a bátyja hatása lehet. Bár nem értem, hogy ha eddig haragban voltak, akkor most mitől van rá ekkora hatással. Azt hittem, a kibékülés egy óvatos távolságtartást jelent.

A válást én se javasolnám, annak te is, a gyerekek is nagy vesztesei lennétek (egyébként a férjed is).

De adott esetben olyan "fenyegetést" bevethetsz, hogyha előre meg van beszélve, hogy X napon haza kell érnie, mert neked dolgod van (és nem barátnőkkel kávézgatsz, pedig időnként ahhoz is lenne jogod), akkor ne szervezzen be aznapra maszek munkát. Ha mégis megteszi, te legközelebb bemész a munkahelyére aznap délután, és ott csinálsz egy hatalmas cirkuszt úgy, hogy minden ott levő ember hallani fogja. Ha nem akar ekkorát égni a kollégái előtt, akkor igenis legyen otthon úgy, ahogyan előtte megbeszéltétek. Rögtön utána tedd hozzá, hogy te szereted őt, tudod, hogy a közelmúltig milyen szeretettel és megértéssel viszonyult hozzád, és te örülnél a legjobban, ha sose kéne ilyet tenned. De ha muszáj, meg fogod tenni.

Emellett tudatosan törekedj arra, hogy örömmel várd haza, mosolyogva öleld meg, amikor hazaér. Szóval, hogy érezze, hogy jó hozzád hazajönnie. Lehetőleg ne cseszegesd apróságok miatt (mondjuk a cipőjét elöl hagyta, vagy hasonlók). Minden kritizálás előtt gondold végig, ér-e ez annyit, hogy emiatt kimeneküljön előled a garázsba.

Ez egyszerű. Megszokta, hogy te elboldogulsz egyedül, úgy van vele, hogy eztán sincsen rá szükséged.

Leülni vele és elbeszélgetni. Ennyi.

Ismerős. Egyik közeli barátnőm járt így. A férjének jobban fizető szakmája van, sokat túlórázott (mint utóbb kiderült, volt, hogy mást csinált ilyenkor...), így rá maradt a háztartás. Amikor jött a baba még jobban beállt ez a felállás. Jól elkényelmesedett a férje. Úgy gondolta, hogy neki mindent lehet, mert ő hozza a pénzt és így többet ér a családban, mint a háztartásbeli.

Durva veszekedések és két majdnem-válás hozott csak némi változást. Most már ház körül csinál legalább doglokat...

Hagytad elkényelmesedni, innen nagyon nehéz változtatni.