Se veled se nélküled, működhet egy házasságban egy háztartáson bellül ha szünetet tartunk? Hogyan értessem meg vele hogy vegyen komolyan?

Sziasztok!

Kérlek benneteket hogy csak építő jellegű válaszokat írjatok lehetőleg lenézés vagy rosszindulat nélkül. Köszönöm szépen. :) (jöhet minden csak kultúráltan)

Szóval lassan 6 éve vagyunk együtt a férjemmel, van egy 11 hónapos kisfiúnk és érkezik a kistestvér is. Nagyon szeretjük egymást de úgy érzem néha nagyon sok belőle. Ő nem tud és nem akar felnőni, nem udvarol már csak ha nagy cirkusz árán "kihisztizem" mindent elviccel.

Egyébként imádom hogy ilyen laza és komolytalan, csodálatos apa és a cégnél ahol dolgozik karbantartási vezető, nem okoz gondot neki egy villanykörte, 10/10-es férfi és családfő.

Én vissont úgy érzem mindent feladtam érte még magamat is és nagyon sokat vitatkozok vele leginkább amiatt mert mindig akkor viccel el mindent amikor komoly dolgokról lenne szó, amikor rólam vagy az érzéseimről lenne szó.

Volt egy félrelépés is a részemről pár éve amikor még jegyben sem jártunk, elmondtam neki kínomban hátha ez észhez téríti de pár napig tartott a magába nézése és ennyi. Igazából a fejéhez vágtam már azt is hogy az se hatná meg talán ha együtt találna mással...

Megszakad a szívem ilyenkor mert igazán szeretem és szerintem ő is engem, mindig elmondja de egyszerűen őrületbe kerget vele hogy mindent elpoénkodik és nem vesz komolyan, mint ezt a fenti esetet se.

Arra gondoltam hogy tarthatnánk szünetet. Ő is egyszer "szünetelt" velem de visszakönyörögtem magamat. (szerinte ez nem így volt, pedig de, azóta vannak gondjaim önmagammal mert teljesen megalázkodtam mint nő...)

Én pszichológushoz járok hogy megjavítsam a kapcsolatunkat mert úgy gondoltam velem van a gond de nem segített a dolog és úgy érzem a férjemnek kéne egy kicsit megeröltetni magát.

Szerintetek van értelme egy háztartáson bellül közös gyerekkel pláne terhesen egy szünetet tartani, hátha tisztábban látnám a dolgokat vagy visszatalálnánk egymáshoz? Leginkább ő, vajon észrevenné magát hogy 3 éve csak az agyamra megy és vegye már komolyan az érzéseimet hogy nem akarom elveszíteni de 3 év alatt a sok kicsi gond már túl sok volt nekem?

Válltig állítja hogy szeret, imád, mégsem mutatja ki úgy ahogyan nekem igazán jól esne. Lehet kicsi dolgokból csinálok elefántot, de ez tényleg amiatt van mert már 3 éve - elnézést a megfogalmazásért - pofázom neki hogy valami nem oké és most a pssichológusnál rájöttem arra is hogy ok-okozata az ahogyan viselkedek ma már vele és tényleg kiborulok mindenen. Ezt nem érti meg.

Mit tegyek hogy végre komolyan vegyen? Szünet? Nem akarok elválni, megakarjuk oldani, most már jobb ötletem nincs.

28/N