Rajtam kívül van-e olyan, aki szintén élete legnagyobb hibájának tartja a házasságkötését és miért?

A gyerekem inkább nőjön fel apakép nélkül, mint az összes létező ismerősöm BORZALMAS példamutatásával.

Tudod a nem ismert jobb, mint az ismert rossz!

A családunk nem csonka, csak kevesebben vagyunk. A huszadik században ragadtál, mi? Vagy győzködöd magad egy rossz házasságban, hogy lehetne rosszabb is?

Én csak ilyeneket ismerek, értelmiségi, felsőközéposztály, mocskolódás, játszmák, erőszak, hűtlenség, eltorzult èrtékek, szerelem nélküli kapcsolatok, kötelességből szex, a férfi inkább túlórázik, nem foglalkozik érdemben a gyerekkel, alig látják, a nő folyamatosan irányítja a balekot, aki döntésképtelen, haverozik, iszik, szív, munkamániás, rengeteget utazik, a hobbijával többet foglalkozik, merevedési gondjai vannak, minimálbért keres, beteges viszonya van a szüleivel, folyton az áldozatot játssza, eltérő az értékrendje komoly kérdésekben, rendmániás, koszos, igénytelen, elhízott, egészségtelenül èlő, egészség megszállott, alacsonyan iskolázott, túl magasan iskolázott, olyan dologra gerjed, amivel nem jössz ki, más a politikai világnézete, rasszista, szélsőséges bármiben, erősen vallásos, nem bírja az állatokat, bele van zombulva az állatokba, káromkodik, kritizál, hazudik, tinikre gerjed, a súlyod megszállotja, a kinézetedbe beleszól, a gyereknevelési módszereitek eltérnek(atyai pofon), szerencsejáték, videójàték, kávéfüggő, rosszul kezeli a pénzt, túl sokat akar egyedül lenni, nem akar gyereket, túl sok gyereket akar stb.. annyi módja van a rossznak, hogy 10 év alatt nem találtam meg a tűt a szénakazalban, pedig szinte mindenkivel randiztam.. az idő meg ketyeg mindenkinél, öreg szülő senki sem akar lenni. Biztos vagyok benne, hogy rossz kapcsolati példát nem akarok mutatni a gyereknek, veszekedésekben nem

hagyom felnőni, illetve nem hagyom, hogy direkt vagy indirekt bántsák. Így a legjobb. Mikor szerelmes voltam sem akartam a páromat apának, mert rossz apa lett volna.

Remélem csak hiszel a mesékben és 19 éves vagy.. van 10 éved keresni a turkálóban a legkevésbé kopott, többé kevésbè megfelelő darabot, ami a sok borzalmas között nem is tűnik majd annyira rossznak, hogy aztán büszkén mutogathasd azt, ami másnak nem kéne:)

Mondtam én hogy nagyon sok nő sík hülye. Alá is van támasztva az 5.válasszal :D

1.

11: 39 vagyok 17 éve boldog párkapcsolatban 11 éve házason két gyerekkel.

Amit leírtál jellemez téged is, mert minden embernek olyan baráti köre, környezete van ami tükrözi saját magát.

Nem nekem vannak itt komoly szellemi gondjaim, hanem neked.

*én a rossz oldalon állok ahogy ők is:D de hülye azert nem vagyok, hogy hazassàg ilyenbe, meg gyerek. Szépen megvannak nekem is mellettük a kis dolgaim. Es igy is vagyok velük(a valodi énjükkel)kompatibilis.

Igazából szeretni valóak, ha hülyék is, de komoly kapcsolatra semmi esetre sem. Csak a hülyék mennek bele velük. Azokbol meg rengeteg van.

En pàr alkalom után teljesen lecsekkolok egy srácot. Mások meg nagyon de nagyon nem.

De mégis nálam csipog a telo mindig..

Huszonévesen elvettem egy bájos lányt 3 év ismeretség, ebből 1,5 év viszony után. Mondhatni, egy táskával költözött hozzám az esküvő előtt pár hónappal. Mire eljutottunk a ceremónia napjáig (hiszen hónapokkal előre le van szervezve), már terhes volt első csemeténkkel. 6 évig voltunk együtt. Eleinte nem is volt sok problémánk, de amint megérkeztek a második gyerek, fokozatosan átment házisárkány verzióba. Ahogy az lenni szokás, egyre többet dolgoztam, hogy jusson másra is a száraz kenyéren kívül, mellette pedig próbáltam helytállni családapaként is. Az a típus vagyok, aki megfogja a munkát, akár melóban, akár otthon. A napi 8 - 16 óra munka mellett nem okoz problémát a házimunka sem. Mosás, vasalás, mosogatás, főzés, sütés, takarítás, kertgondozás, stb. A családi programokat is előszeretettel szorgalmazom. (amennyire a pénztárca engedi) Az utolsó évben nejem egyszerűen beletojt mindenbe. Persze ez engem egyre jobban zavart. Majd mikor visszament dolgozni egyik nap "elfelejtett" hazajönni. Mindezt karácsony előtti napokban. Nálam ekkor telt be a pohár és kitettem a szűrét. Mint kiderült, csak én voltam olyan szemellenzős, hogy nem vettem észre a harmadik felet, a legtöbb ismerősöm tudott róla így vagy úgy.

1,5 évig nem bírtam ismerkedni, nem volt hozzá lelkierőm. A munkába menekültem, hiszen mint kiderült feleségem szép kis tartozást halmozott fel, amit persze esze ágában nem volt kifizetni. Megállapodtunk, a gyerektartásból levonódik az összeg. A válást 2 év után mondták ki (ilyen lassan intézik, pedig közös megegyezés volt, vita nélkül), mire elértünk idáig ő szült egy gyereket a pasijának. A gyereket az apaság védelme miatt az én nevemre, mint férj anyakönyvezték. További 2,5 év volt, mire levették a nevemről és kimondták, hogy nincs kötelezettségem irányba.

Első nejemmel történő szaktásom után 6 évvel beleszerettem egy másik nőbe, akit 2 év együttélés után feleségül vettem. (persze, kettőjük között harmincas férfiként kiéltem magam és elég sok viszonyom volt. Alkalmiaktól kezdve a pár hónapos kapcsolatokig)

Második házasságomban is született két gyermekünk. Immáron 17 éve élünk együtt. Ég és föld a két feleség! Az első mai napig nem találja magát. A munkahelyek és férfiak jönnek mennek nála, már számolni sem tudom, hány pasassal élt együtt. Tulajdonképp sajnálom, hogy ilyen pocsék életet hozott össze magának!

Második nejemmel jól kiegészítjük egymást. Nem állítom, hogy néha ne lennének viták, de semmi megoldhatatlan probléma nincs, ezek csak apróságok. Mindketten aktívak vagyunk, sőt, kedvesem kissé hiperaktív típus. Kis vállalkoztunk (külön - külön), ami eleinte nem volt könnyű anyagilag a béka fenek alá vitt minket, de néhány éve megtaláltuk az utunkat és haladunk. Nem vagyunk gazdagok, de mindenünk megvan. (nem állunk semmilyen politikai oldalon és így nem könnyű)

Első házasságomban és utána pár évig magam is sokszor kívántam az együttélést, a házasságot a pokolba, de mindig ott lebegett a tudatalattimban, hogy ha mérleget kellene vonni, több a pozitívuma, mint a negatívuma.

50F