Más is volt már így?

Ismerősöm is unta már a házasságát rendesen. Beújított egy szeretővel. Tartott két évig. Aztán hűlni kezdett, megszokottá válni. Felfedezte újra a párját. Újra élte, hogy miért szeretett bele annak idején. Összehasonlította a szeretővel. Külsőre, belsőre jobbnak találta. Ismét ott a tűz a kapcsolatban. Már becsüli, és tudja, hogy Ő az igazi.

Lehet ide illik, lehet nem, az jut eszembe néha el kell mennünk, hogy haza találjunk.

Első vagyok. Annyival kiegészíteném a válaszom, hogy sokszor én is úgy éreztem, mint te, hogy jó lenne újraélni a kezdeti izgalmakat.

Hol voltak tüzesebb időszakaink, hol kicsit langyos volt. A langyos fázisokban éreztem ezt, de nem is ez a lényeg.

A kapcsolatunk véget ért, sok problémánk volt sajnos, vagyis inkább az exemnek. Sok fájdalmat okozott, így már menthetetlen volt és végül más vizekre evezetett, igen, mellettem.

Így utólag jöttem rá arra, hogy bizony akkor és ott kell értékelni, amink van, és tenni azért, hogy a kapcsolat a lehető legjobb legyen.

Mert amikor már az a valaki nem az életed része, akkor rájössz, hogy a hátad közepére nem kívánod előlről kezdeni valakivel. Izgi, oké, de be kell engedned egy idegent megint az életedbe, akivel vagy működni fogtok, vagy nem. Túl sok a bizonytalanság is az izgalom mellett.

Én pont ezért fogadtam el az előző kapcsolatomban is azt, hogy sok év után lehetetlen olyan lángon égni, mint az elején. De legalább biztonságban vagyok, ismerem a párom, szeretem, egységet alkotunk és ez többet ér mindennél.

Hát sajnos ő a fogyasztói társadalomhoz csatlakozott és eldobta az éveinket egy kis izgalomért.

Utána nem sokkal megkeresett (kb 1-2 hónap, az új párja mellől...), hogy sajnálja, megbánta és hiányzom neki, élete párja voltam.

Erre annyit tudtam mondani, hogy én is sajnálom és koncentráljon az új párjára, mert a történtek után én már halllani sem akarok róla.

Pedig mit nem adtam volna érte, hogy mellette öregedhessek meg, erre ő elrontotta. Rengeteg szép emlék, programok, sok befektetett energia, pozitív és negatív történések, amiket mind kibírtunk és megéltünk egymás mellett, egy pillanat alatt kárba vész.

Nem kívánom ezt az érzést senkinek sem.

Baromira nem vágyom arra, hogy a "kezdetleges izgalmas" fázissal kezdhessem előlről az egészet...

Úgyhogy kérdező, gondold át, mik is az igazán fontos dolgok SZÁMODRA az életben.

Azt javaslom, hogy ne olyan dolgokat kergess/várj, amiket tízenéves kapcsolat már nem tud nyújtani, hanem értékeld és szeresd azt, ami van.