A házasság értelme az, hogy legyen utána gyerek is?

Szerintem csak régebben volt ez egy amolyan szokás és "muszáj" dolog, hogy legyenek gyerekek. Fiatalon megházasodtak, első évben lett gyerek, akivel otthon maradt a feleség, míg férje dolgozott. Bevett volt, hogy nem dolgkoztak a nők, plusz a gyerek azért is "kellett", hogy segítsen a munkában, illetve idősebb korukra támogassa, gondozza szülőket.

Személy szerint nem szeretnék gyereket több nyomós okból is, viszont minden álmom megházasodni. Nem hinném, hogy bármivel is kevesebb lenne így egy házastársi kapcsolat; én amúgy sem szeretnék és így kettesben lehetnék párommal.

Igazán mutatja, hogy két ember mennyire is komolyan gondolja a kapcsolatukat, plusz nekem egy amolyan lelki plusz. Egy barát/barátnő/élettárs akármikor elhagyhat, viszont egy férj/feleség kimondja, hogy jóban-rosszban együtt lesznek és gondoskodnak a másikról.

Ha szeretek valakit, és Ő is szeret, akkor a közös gyermek a szerelmünk gyümölcse. Ezt a gyermeket közösen felnevelni, egy semmi máshoz nem hasonlítható csoda, élmény, öröm.

Az életünk ebben a gyermekben folytatódik. Ahogyan az én megnyilvánulásaimban, fellelhető a nagymamám, (nekem csak egy nagyszülöm élt) az anyukám, az apukám. A felmenőinkkel töltött idő befolyásolja a saját életünket.

Sajnálom, ha valaki nem vágyik gyerekre, mert bizonyára van egy oka, van egy mély fájdalma, amiből gyógyulást kívánok.

Ha az, akkor soha nem megyek férjhez :D

Gyerek nélkül is szuper az életünk, nincs szükségünk rá.

Nem, két külön dolog feleségnek lenni és anyának lenni (meg férjnek vagy apának).

Én pl. teljesen el tudom magam képzelni feleségként, jóban-rosszban együtt a férjemmel, de gyereket nem igazán szeretnék.