Manapság nagyon divatosak a házassági szerződések, de mivel utánanéztem , hogy ami előtte volt tulajdona a félnek, illetve ajándék, örökség az csak az övé akkor tulajdonképpen mi értelme van?

Gondolom itt arról van szó, amikor van egy komoly vállalkozása, befektetése.

Aztán ne legyen már az, hogy a végén felezik a pénzt, közben meg egyedül kockázatatott.

Osztom a véleményt, hogy átlag embereknek nem sok. Legfeljebb, ha szeretnék papíron is lefektetni, elismerni, hogy ki mit vitt a házasságba. Akkor van értelme, ha nagy a vagyoni különbség.

A magyar jog lefektet egy jogrendet válás esetén. Ez nem kötelező. Ettől el lehet térni, ha a pár úgy gondolja, hogy nem 50-50%-ban osztoznak a házasság alatt megszerzett közös vagyonból, hanem más módon osztják el, akkor van értelme.

Jól írják fentebb, hogy átlag embernél nem sokat oszt-szoroz, de itt egy példa, hogy értsd:

Adott egy fószer, akinek mondjuk van 3 budai kaszinója és pár egyéb cége, amikből évente adózva 7 milliárdot vesz ki. Ez a fószer összejön egy fiatal fruskával, aki a csupasz popóját viszi a kapcsolatba. Tegyük fel, hogy a fruskára 5 év után (amikor még csak 30 éves lesz) rájön a kancagörcs és el akar válni. Akkor jogosan követel az 5 évért 17,5 milliárdot (azaz tizenhétezer-ötszázmillió magyar forintot), vagyis kb. 7db rekord közeli lottó 5ös fődíjat?

Ennek nem az az értelme (nálunk), hogy ki mit visz a kapcsolatba vagy mennyit keres vagy bármi. Jó esetben minden normális embernek vannak egyéni céljai. Olyan dolgok amik régi vágyai, amiket a párkapcsolattól teljesen függetlenül el akar érni. Na most ezeknek az ég világon semmi értelme közös pénzből. Van mondjuk 200 ezer forint megtakarításunk és akkor számolgassam, hogy ebből mennyit raktam én el erre a bizonyos célomra? Mi értelme ha nem látod benne a saját fejlődésedet, ha nem látod ahogy szépen közeledsz felé?

Nálunk a külön pénznek semmi köze a kapcsolat jövőjéhez, soha nem amiatt volt, hogy úr isten ki ne forgasson a másik a vagyonomból. De mind a kettőnknek van rengeteg egyéni célja amihez semmi köze a párunknak, ő nem tud dolgozni érte és nem is lenne értelme mert a célok akkor értelmesek ha egyedül éred el őket. Enélkül nem sok értelmük van, semmit nem fejlődsz és sokkal kevésbé értékeled. Nálunk mindössze ezért van a külön kassza. Muszáj látnunk, hogy hogy állunk az egyéni céljaink fedezeteivel. És ehhez nem kell gazdagnak lenni. Ha az én célomhoz csak 10 ezer forint kell az semmin nem változtat, ugyan úgy látni akarom számolgatás nélkül, hogy mennyire vagyok közel hozzá. Két értelmes, haladni akaró ember esetében ez így megy. Nem fogok azon agyalgatni meg nézegetni a számlakivonatokat, hogy vajon én a saját céljaimra most 50 vagy 100 ezret gyűjtöttem eddig.

A régi kapcsolatokat pedig ne romantizáljuk. Nem azért voltak együtt mert szerették egymást, nem azért nem váltak el mert jó volt a kapcsolat. Egyszerűen csak NEM LEHETETT elválni. Amikor meg el lehetett akkor még jó pár évtizedig baromi ciki volt. Én még gyerekkoromból (kb 25 éve) is emlékszem, hogy mindig furcsán és lenézően néztek az elváltakra. Viszonylag sokat voltam idős emberek között, ezek a kapcsolatok semmit nem értek. Azért voltak együtt mert muszáj volt. Mert kellett házasodni különben nőként éhen haltál. De ugyan úgy rommá csalták egymást, veszekedtek, sokszor utálták egymást, másba voltak szerelmesek. Csak egy életre meg lettek bélyegezve ha leléptek. Ez nem egyszerűbb volt hanem egy boldogtalan, langyos fos.

Én azt gondolom átlagembereknél is van ertelme. Családomban lett volna. Szüleim elváltak, apám vitt egy lakást, amibe kb egy büdös fillért nem tett bele CSAK Ő, es mégis az övé lett. Soha nem laktunk benne, ő se, csak bérlők, de az is bevétel lett volna, amihez neki nem sok köze volt.

Na ilyenekért kell...