Manapság nagyon divatosak a házassági szerződések, de mivel utánanéztem , hogy ami előtte volt tulajdona a félnek, illetve ajándék, örökség az csak az övé akkor tulajdonképpen mi értelme van?

Illetve ha pl. vásárolnak egy közös lakást, amiről írnak egy szerződést , hogy az egyik 10%-ot a másik 90%-ot rakott bele, de nem válnak el, hanem együtt megöregednek, akkor mi történik a másik féllel?

Olyan furcsa nekem, hiszen akkor ennyi erővel pl ha anno őseink is kötöttek volna ilyen szerződést és csak egyik fél nevén lett volna a lakás akkor annak a félnek a halála után a másik fél mehetne az utcára házasság ide vagy oda?

Vagy hogy van ez?

Illetve olyan furcsa nekem ez az egész, hiszen nyilván a másik családjának a vagyonára amúgy sem teheti rá senki a kezét, viszont amiért együtt küzdöttek, amit együtt szereztek ott az szerintem megilleti a másik felet is ha véletlen elválnának.

Hiszen pl. hiába keres a férfi többet, ha a nő esik ki a munkából a gyermek vagy gyermekek miatt, ő viszi a háztartást magyarán a nőnek több munkája van a közös életben általában a munkáján kívül..

Az , hogy kevesebbet keres, az ilyen szempontból azt gondolom, hogy nem számít, hiszen amíg a férj dolgozik, addig a nő a legtöbb esetben viszi a háztartást, mos , főz , takarít, neveli a gyereket stb stb..

Ha beteg lesz a gyermek( és amíg kicsik ált. gyakran betegszenek meg) akkor a nőnek kell otthon maradni vele és veszélyeztetni akár az állását, karrierjét..

Ilyen szempontból mindig a nő szívja meg jobban , így nem is értem miért ne érdemelne meg annyit, hogy legalább a közös vagyon fele az övé legyen..

Nem tudom ki hogy van vele, de én ahogy egyre jobban beleásom magam a témába, egyre kevésbé értem ennek az egésznek a lényegét..

Azt maximálisan megértem, hogy amiért a felek családja küzdött, az ne lehessen másé, de itt a közös vagyonról van szó..

A közösen felépített élet, évek után azt gondolom felelőtlenség egy nőnek pl aláírni egy ilyen szerződést, hiszen mi van ha a férfi lecseréli egy fiatalabbra és ő meg mehet amerre lát.

Vagy ha nem így van akkor meg minden nőnek folyamatosan azon kellene lennie (vagy legyen férfi lényegtelen, tehát a kevésbé vagyonos félnek) hogy legyen egy saját lakása, és az egész házasság alatt egy saját egzisztencia megteremtésére kellene , hogy törekedjen.

Nem tudom..

régen valahogy egyszerűbbek voltak a dolgok..

régen valahogy nem volt divat a válás sem...

leéltek egy életet egymás mellett, most meg már a házasság előtt a vállás esetére próbálják az emberek bebiztosítani magukat..

Nagyon szeretném ha a párom a férjem lenne, és nem csak a gyermekem/gyermekeim apja , (ha lesz/lesznek egyáltalán, de ehhez az egész vagyoni szerződéses mizériához nagyon nincs gusztusom...

Szeretem a páromat és soha nem venném el tőle azt ami a családjáé, de viszont azt gondolom ha házasok leszünk és minden jól alakul és lesz/lesznek gyermekeink akkor azért ha úgy alakulna , hogy lelép egy fiatalabbért akkor az is nagy igazságtalanság lenne, ha nekem nem járna semmi...