Elvárhatja a párom azt, hogy csak úgy szeressem, ne beszéljünk se házasságról sem semmiről , mert ő csak hiánypótlónak érzi így magát?

Szerintem is ő hisztizik. Nem akarom én házasságra kényszeríteni, viszont én már nem szórakoznék egy kapcsolatban sem. Nagyon vágyok arra, hogy feleségként mutassanak be, ne csak barátnőként. De ez csak egy a sok közül. Sosem élhettem át, milyen az, amikor egy férfi megkérdezi, leszek-e a felesége. Lehet én vagyok ebbe ennyire belebolondulva, nem tudom. De sorra olyanokat fogtam ki, akik nem akartak velem házasságot kötni. Pedig sosem nyomasztottam őket ezzel. De azt is észrevettem, hogy a mai férfiaknak már az is nyomasztásnak számít, ha a nő megkérdezi, egyáltalán, hogyan áll a házasság kérdéséhez. Szerintem nem kérek túl sokat azzal, hogy beszéljünk erről. Megkaptam azt is, hogy a kapcsolatunk hónapokban mérhető és én ilyet nem kérjek számon. Nem kérem számon, de tudom, hogy a volt feleségnél hamarabb volt eljegyzés és igenis fáj ez nekem. Ha engem szeret, akkor mi lett volna az akadálya. Attól nem kell azonnal házasodni. Mondom, bennem is van hiba, mert én már nagyon vágyok erre. Ha nem szeretném önmagáért, most sem lennék vele, mert amikor nyáron mentünk volna egyetlen hétvégére kettesben nyaralni, előtte való este mondta, hogy jönnének a gyerekek is. Én azt hiszem, ha nem önmagáért szeretném, akkor ott azt mondtam, volna, hogy kösz ebből nem kérek, mert azt beszéltük meg, ketten megyünk. Én elhiszem, hogy neki is nagyon nehéz, de nekem sem könnyű. Mellesleg korábbról ismer engem és pontosan tudja azt is, hogy milyen szinten igérgetett a volt párom. Volt egy terv, hogy 2 éven belül házasság, azt mondta, hogy ezt visszavonja. Tudom, hogy elege van belőlem. Mielőtt ezt visszavonta, csak annyit mondtam neki, hogy 10 évem ment rá összességében a keresgetésre , sok csalódás van a hátam mögött és szeretnék megállapodni. Ebből hiszi azt, hogy azért vele, mert szerinte potenciális férjjelölt és én mindenáron társadalmi státuszt szeretnék. Nem a társadalmi státuszról van szó, hanem arról, hogy egyrészt annyira szeretem, hogy kész lettem volna vele külföldre is elmenni. Mellesleg, tényleg meguntam, hogy csak barátnő vagyok. Azt mondja a munkahelye miatt egyelőre nem tud ideköltözni hozzám. Ezt is megértettem. Heti 3-szor találkozunk, utóbbit már nagyon nehezen viselem. Azt is elfogadtam, hogy én örökre csak a gyerekei után leszek. Ha mennek hozzá a gyerekek, vagy jönnek hozzám akkor mindig veszek nekik valami apróságot, főzök nekik, kiszolgálom őket. Nem tudok már ennél jobban a maximumon működni. Én költöztem el másik városba, hogy együtt legyünk, új munkahely, drága albérlet. Eredetileg ősszel jött volna lakni ide, de a munkahelye miatt nem lehet. Most ebből tavasz lesz. Mondtam, miattam, ne bukja el a kauciót. SZóval nem tudom, lehet tényleg én csinálom ennyire rosszul.

Sajnálom, pedig mondogatta a házasságot. Nem tudom, majd lesz valahogy.

Nem védeni akarom, tény kihúztam most a gyufát. Arról én sem tehetek, hogy vágyok olyan kapcsolatra, hogy feleség legyek, ne csak barátnő. Kiégtem mág nagyon a sok várakozásban, pedig vele még nem sok ideje vagyok együtt. Hát nem tudom, mi legyen.

Tegnap mikor beszéltünk telefonon, azt mondta ő is elcseszte és én is. Még most sem zár ki semmit, csak fejezzem be ezt, ert ő nyomásnak érzi.