Hölgyek ti mennyire ragaszkodtok ahhoz,hogy a párotok elvegyen felesègül?

Nem ez a legnagyobb vízválasztó, de valamilyen szinten fontos. Az okaim:

- Nem szeretném, ha mondjuk 40 évesen, 10 év együttlét után is kategóriailag egy szinten lennénk azokkal a 14 évesekkel, akik hetente elmennek moziba meg néha megfogják egymás kezét, és ettől "kapcsolatban vannak".

- A házasság számomra az elköteleződés jele, hogy a párom elég komolyan gondolja a velem való kapcsolatot ahhoz, hogy hivatalosan is felvállalja a szerettei előtt.

- Szeretném felvenni a nevét (mondjuk valszeg a sajátomat is megtartanám mellé).

- Szeretném, ha jogilag az az ember állna legközelebb hozzám, akit szeretek (jelenleg a szüleim a legközelebbi jogi hozzátartozóim, akikkel nagyon nem rózsás a viszonyom).

Egyébként én annak a híve vagyok, hogy ha egy kapcsolat működőképes, akkor egy házasság nem rontja el, és ha amúgy sem működik, akkor egy házasság nem teszi jobbá. A fenti pontok azok, amik számomra megkülönböztetik az "ennyi erővel nem is kell házasság"-tól és a "de hát ez csak egy papír"-tól.

Nem sokáig lennék olyannal együtt, akivel ilyen szinten nem egyeznek az életmódról alkotott elképzelések.

Nekem a házasság fontos, és akinek nem, vagy egyenesen ellene van, azzal sincs gondom, DE akkor nem egymást keressük. Ennyi.

A férjemmel ilyen gondjaink nem voltak, ő is ugyanúgy házasságban akart élni amint megtalálja az igazi szerelmet ( ahogy én is). Már pár hét után tudtuk, hogy mi együtt öregszünk meg:), másfél év után össze is házasodtunk. Egyébként 11 éve vagyunk együtt.

Az exem pl megkért anno, de nem sokkal utána közölte, hogy majd 10 év meg 3 gyerek után elvesz. Hát nem. Egyrészt sose várnék 1-2 évnél többet senkire, másrészt nem kell gyerek sem, soha.

14. Vagyok

Még annyit, hogy ha akartunk volna gyereket, akkor se szültem volna a pasimnak, csak a férjemnek, tehát kizárólag házasságba.

Sokan mondják, hogy ez nem az érzelmekről szól manapság, hanem a jogokról és ez milyen rossz.

Nos engem pont a jogok is érdekelnek. Manapság a kórházba sem lehet bemenni csak úgy akárkihez, attól hogy benyögöm, hogy a "pasim", nem leszek hozzátartozó.

Ha meg gyereket vállalunk, az egy sokkal komolyabb elköteleződés, mint egy házasság. Ha a gyerek belefér, akkor a házasságnak is bele kell. Ha ennyire komolyan gondoljuk együtt a dolgokat, akkor legyünk hivatalosan is egy család és a férjemmel vállaljunk gyereket, ne a barátommal.

Nem nekünk férfiaknak szól a kérdés, de ha már egy ideje együtt van valaki valakivel és gyereket is várnak illőnek tartanám feleségül venni.

Lehet én vagyok régimódi, de szerintem így lenne illő.

Sok ismerősöm még ha terhes is közbe az asszony, gyorsan megcsinálják a házasságkötést még szülés előtt.

A másik 2 mire várt vajon? Sokat elárul róluk szerintem.

32F.

Én nem szülnék házasságon kívül.

Ha házas vagy, kérdés nélkül a férj nevét jegyzik be apaként a gyerek születésekor. Vagyis alapfeltételezés, hogy mivel házasok vagytok, csak vele feküdtél le, csak ô lehet az apa.

Ha csak élettársak vagytok, addig nem jegyzik be apaként, amíg "apasági nyilatkozatban" el nem ismeri, hogy ô az apa. Vagyis egy élettársi kapcsolatban az az alapfeltételezés, hogy "nem vagytok házasok, bárkivel kufircolhattál, akárki lehet az apa". Szóval az élettársadnak külön nyilatkozni kell, hogy megbízik benned annyira, hogy nem csaltad meg.

Én ezt nagyon megalázónak tartom.