Mit csinálsz ha hosszú házasságban párod olyan szokást, stílust, öltözködési stílust vesz fel, ami teljesen távol áll tőled? Annyira távol, hogy össze sem jöttél volna vele, ha már úgy ismered meg.

Kommunikálok!

Ez nem úgy szokott kinézni, hogy a kis farmer-pólós-természetes hajú barátnőm egy nap hazajön bőrszerkóban, fullra tetoválva, kék-piros mohawk frizurával és két piercinggel.

Amikor elöször látom, hogy elkezd változtatni, hogy elkezd a stílusváltáson gondolkozni, akkor beszélek vele, hogy nekem ebből mi tetszik, és mi az ami kevésbé.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lépheti meg a stílusváltást, de ez esetben én is levonhatom a tanulságot, hogy mennyire fontos neki az én véleményem, mennyire önző, vagy éppen mennyire veszi figyelembe a másik oldalt.

Volt már párom, aki olyan stílusváltást szerett volna, ami nekem nagyon nem jött be, de megértette az én oldalam, és elfogadta a doglot. Ha ebből valaki ilyen "az én testem, azt teszek vele amit akarok, neked semmi közöd hozzá", akkor ott nem a fazon váltás a gond, hanem a stílus, ilyen emberrel eleve nem jönnék össze, mert egy párkapcsolat nekem egy csapatjáték, ez a hozzáállás pedig nagyon nem erről szól.

Nálam az öltözködési stílus olyan szinten irreleváns, hogy az se érdekelne ha szemetes zsákban mászkálna. Emiatt biztos nem hagynám el, maximum megkérném, hogy ha együtt megyünk valamerre akkor kicsit fogja vissza, aztán vagy betartja vagy nem.

Szokás már más kérdés, nem mindegy a konkrétum, egy csomó mindenen képes vagyok átsiklani, de vannak dolgok, amiket nem.

Kérdés, hogy mégis milyen az a stílus. Az, hogy nem übervonzó a számomra, nem feltétlen jelenti azt, hogy emiatt szakítani fogok vagy akár panaszkodni, patáliázni, vitázni. Nem annyira az ízlésem, de ennyi.

Ha arról van szó viszont, hogy én úgy gondolom, hogy:

- ízléstelen vagy közönséges, röhejes, vagy nekem taszító (heteroszexuális nő vagyok, így most férfi példákat fogok hozni: nagyvárosban félmeztelenül mászkálás, Ed Hardy-s csillogós csicsás cuccok, kőszínházba bemegy kapucnis pulcsiban-farmerben / sortban, ízléstelen márkab.z.lás, főleg idősebb férfin tipikus swagyolo cuccok)

- illetlen

- igénytelen (szakadt, piszkos, büdös)

- szerintem problémás (értem ez alatt az önkényuralmi jelképeket, drogfogyasztásra buzdító feliratokat, uszítást, divatból hordott vallási jelképeket, ízléstelen poénokat)

akkor azért... ilyen emberrel nem mutatkoznék szívesen. Nyilván az első dolog az lenne, hogy elbeszélgetek vele, és reménykedem abban, hogy eléggé ismerem / elég jól választottam ahhoz, hogy lehessen vele értelmesen beszélni, vitázni erről, és meggondolja ezt. Ha nagyon nem jutunk dűlőre, akkor én inkább szakítanék.

Az attól függ. Bár nem hiszem, hogy válóok, max ha az egykor egyszerűen, normálisan öltöző férjem pl elkezdene rózsaszín pólóban, és vagy cicanadrágban flangálni max nem mennék ki vele az utcára. 😂

Engem nem érdekel a divat, úgy öltözöm ahogy kényelmes/ tetszik/ saját stílust követek, nem másokat majmolok. Az is oké számomra, ahogy a férjem öltözik ( farmer/ póló, néha ing/ pulcsi, sportcipő. De van egy határ amit nem szeretnék ha átlépne, ami számomra pl vállalhatatlan. De ettől nem félek, tőle nagyon távol állnak az ilyen extrém dolgok, mint színekben, mint stílusban. Ahogy tőlem is.