Működhet az együttélés barátként ha tönkrement a házasság?

4 éve így élek. Működik. Óriási hiányérzetem van, de van autó, a rezsi ki van fizetve, van annyi tartalékunk, hogy ha elvesztené valamelyikünk a munkahelyét, akkor hónapokig is kibírjuk. Van ennél fontosabb ebben az országban? Ha ez nincs, egy kutyáról se tudsz gondoskodni, nemhogy a gyerekedről. Márpedig nekünk van ez is, az is. És persze a gyerek, akit mindketten imádunk.

Szex nincs. Én szerelmes lettem, de az is zsákutca, ebben a korban már mindenki foglalt, családos. Maradnak a kisfiúk, akikre akkor se gerjednék, ha szingli lennék. Szerető lehetnék, de arra csak szerelemből lennék képes, viszont a szeretői kapcsolatok nem igazán működnek, ha az egyik fél szerelmes lesz. Az állandó titkolózás, hazudgálás miatt az ember már tükörbe se tud nézni. Még ha a párod tud is róla, mert egyértelműen érdekből vagytok együtt, akkor is bújkálni kell, mert a környezeted házasnak hisz. Az én párom pl. tudja, hogy szerelmes vagyok másba. De ha összejött volna, akkor se mondhattam volna azt, hogy figyelj, ma este vele leszek, mert akkor is kiakadt rajta, ha egymást már bottal se piszkáljuk meg.

Az én fejemben már lezajlott a forgatókönyv:

engem nem enged el, mert nincs hova mennie, csak albérletbe. A gyerek miatt se akar válni, pedig abszolút pártolnám a közös gyerekfelügyeletet. Ami persze a valóságban szerintem megoldhatatlan, de a heti x óra láthatáson nő létemre is fel vagyok háborodva, hogyan lehet megtenni ezt bármelyik szülővel és főleg a gyerekkel.

Szóval érdekből ő nem megy el.

Én érdekből nem erőltetem, hogy menjen, mert a gyereket nem akarom sírni látni és mert anyagilag csak így van meg mindenünk.

Akihez én vonzódom, soha nem fogja elhagyni a családját, nem is akarnám. Viszont max. szerető lehetnék, ami egy ideig menne, aztán ahogy kikopnak a hormonok, az ember már nem tud tovább úgy élni.

Más igazán nem érdekel.

Ismerkedni esélyem sincs, mert a külvilág szemében házas vagyok.

Neki több esélye van, mert egy férfi kezdhet fiatalabbal is, genetikailag is így van kódolva. Most még nem érdekli senki, de pár év múlva, főleg ahogy öregszem, majd felnyílik a szeme másra és szerelmes lesz. A gyerek is belép a kamaszkorba 4-5 év múlva, amikor azt fogja érezni a férjem is, hogy a gyerek levált róla, már nincs miért maradni. Az új szerelem és a gyerek természetes leválása aztán megadja neki a löketet ahhoz, hogy el tudja engedni ezt a házasságot és engem.

Én addigra 50 körül már a kutyának se fogok kelleni.

Kicsik még a gyerekeitek...

Pedig egyébként szerintem a gyerekek annál kevésbé sínylik meg a válást, minél kisebbek. Ennek ellenére mindenki a gyerek tinédzser korában válik, amikor amúgyis széthullik az egész világa és őrült szüksége volna egy stabil családi háttérre. De az is igaz, hogy az első 7 év meghatározó a bevésődés szempontjából is.

Ha elválsz, és nem tudjátok megoldani a közös felügyeletet, marad nekik egy agyonhajszolt anya és egy hétvégi apuka, aki egyre ritkábban jön, mert már nem tud mit kezdeni a gyerekeivel, főleg ha lesz új párja, aki hisztizik azon, ha téged hív, ha már megint ott lesz náluk a gyerek...

Szerintem jobb ennél egy békés családi légkör, akkor is, ha nem izzik a szülők közt a szerelem.

Mi is jól elvagyunk. Az a konfliktus, ami miatt elhidegültünk, már rég a múlté, csak a szerelem és a vonzalom nem fog már visszatérni soha. Mintha egy szimpatikus idegennel élnék együtt, akinek a lelkéhez már soha nem fogok közel kerülni, mert nem is akarok, a testiségről nem is beszélve. Ettől még nem akarok neki rosszat. Néha azt hiszem, a szeretet erősebb mindennél és nem csak érdek köt még mindig hozzá. Mert ha nekem meg lenne mindenem is, akkor is olyan fájdalmas lenne arra gondolni, hogy válás esetén neki csak egy albérlet marad. Nem azért, mert egy csóró hajléktalan, hanem mert amikor saját lakást vehetett volna, akkor ismerkedtünk meg és összeköltözés után a közös életünkre ment el minden pénzünk. De a ház az enyém, örökség. Viszont a fenntartásában ugyanannyi része van 10 éve. Tehát el sem tudom képzelni őt albérletben. Talán mert szeretem emberként. És mert a gyerekem apja. Számíthatok rá és ő is rám. Én nem is gondolkoztam válásban egy percig sem, mert annyira szereti a kislányunkat, hogy úgy éreztem, ezt az egységet nem szabad megbontani, mert a gyerek is imádja őt. Ennek ellenére ő már szóba hozta a válást és akkor gondolkoztam el először azon, hogy de jó volna még egyszer valaki karjában úgy elaludni, hogy azt érezzem, szeretem és ő is szeret engem. De ez is már 2 éve volt és azt hiszem, rájött ő is, hogy valahol neki is késő újat kezdeni.

Én azt gondolom, csak egy szerelem tud lökést adni ilyenkor, amikor amúgy abszolút baráti a légkör otthon. De annak őrült nagy szerelemnek kell lennie, mert rendszerint olyankor a másik oldalon is van egy család. Túl sok áldozattal jár: otthonok robbannak szét, költözés, anyagi gondok, depressziós szülők, gyerekek...Nem mindenki akarja ezt az árat megfizetni. Na meg ekkora szerelmet nem is talál mindenki. És nem is biztos, hogy megéri.

Én a másik oldalról vettem részt egy ilyen felállásban , nekem nem volt kapcsolatom a parom családban élt de nem votlak már együtt csak együtt éltek egy házban és a gyerek miatt. Ezt a felesége is tudta és megerősítette h tényleg így van.

Ennek ellenére nem működött és szakítani akartam vele mire ő beijedt és mégis lelépett otthonról, elvált , utána együtt voltunk 3 èvet.

Megmondom őszintén én is meglepődtem rajta,hogy Elvált mikor Előtte azt Ecsetelte mennyire jóban maradtak baràtok akik együtt élnek...

Szerintem ide tartozik! Ismerkedtem egy lánnyal azt nem titkolta van egy gyereke. Viszont egy idő után kivallotta,hogy válás is csak folyamatban meg a férje is ott él. Erre dobtam oka: évekkel azelőtt együtt laktam exemmel egy lakásban szakítás után külön szobában ő 2 másik lánnyal én egyedül. Ismerkedtünk mind a ketten nekem több mint egy hónapos kapcsolatom volt egy cuki de annyuci szeme fénye szűz 17,5éves kislánnyal. De sokszor ha ketten voltunk otthon exemmel nagyon jókat szeretkeztünk. Egy fedél ergó sok találkozás miatt nem lehet túl lépni.

Fent említett elvált anyuka is 100% néha nosztalhia szexelt a volt férjével.

Tehát ha szeretnél normális szerelmi, családi életet normális apaképet a gyerekeidnek akkor ez így nem jó. Dönteni kell vagy együtt vagy fizikailag is külön.