Kinél hogy működik a közös kassza? Mesélnétek róla egy kicsit?

Nálunk 15 éve működik a közös kassza. 1 bankszámlára megy mindkettőnk fizuja, abból befizetjük a csekkeket. Nem számolgatjuk, hogy most melyikünk fizujából megy vagy mi van. A nagybevásárlásnál ugyanez.

Van mindkettőnknél kb 10-20.000 forint kp, én elvagyok vele hetekig, a kávét leszámítva nem nagyon költök ha nem vagyok otthon.

A nagyobb kiadásokat (új tv, szekrény stb) megbeszéljük, a kisebbekkel nem foglalkozunk. Félretett pénz is van, plusz ha szórakozni megyünk sem számolgatunk, hanem az is a közösből megy.

Nálunk sosem volt ebből konfliktus, remekül működik.

Nálunk közös kassza van, ami azt jelenti, hogy tökmindegy, ki mennyit rak bele, a végeredmény számít. Nem azt nézzük, hogy Józsi havi 300-at, Mari meg 200-at rak bele, hanem hogy Józsinak és Marinak 500 pénze van a hónapra. Külön bankszámláink vannak, amikről a hónap végén a megmaradt összeget átutaljuk egy közös megtakarítási számlára, így gyűjtünk, de egyébként a hónap során felmerülő költségeket eseti alapon álljuk- mikor ki megy éppen boltba, kinek a telefonjáról nyitottuk meg a Netpincér alkalmazását, satöbbi. Ez azért jó, mert így lehet meglepetéseket venni, ajándékokat karácsonyra :D És meg mert nem kell "kuncsorogni", ha fodrászhoz akarok menni, de mondjuk az ilyen kisebb összegű költéseket amúgy sem kötjük egymás orrára, az senkit sem érdekel, a nagyobbakat meg amúgy is megbeszéljük. Az évek alatt beállt a rend, a férjem fizeti a rezsit, közös költséget, satöbbit, a lakáshitelt meg tőlem vonja a bank, de ezek így organikusan alakultak így, simán lehetne azt is csinálni, hogy mindez a megtakarítási számlánkról megy vagy mindent egyikőnk kártyájáról fedezünk, a másikat meg mind félretesszük. Nekünk ez így megmaradt abból az időből, amikor még felezgettünk (nagyon rövid idő volt, nálunk az összeköltözéssel együtt jött a közös kassza is), de kinek hogy kényelmes vagy természetes.

Pont tegnap írtam le egy másik ehhez hasonló kérdéshez, hogy hogy érdemes tekinteni a közös kasszára: egy nadrág két zsebe. A nadrágodban ugyanannyi pénz van, függetlenül attól, hogy a jobb zsebében egymillió a másikban meg csak ezer forint van, és ugyanannyi marad akkor is, ha ötszáz forintot a jobb, vagy éppenséggel a bal zsebedből veszed ki. Ha így álltok hozzá, akkor ugyanúgy nem fog számítani, hogy te munkanélküli vagy, vagy éppen gyerekkel otthon GYED-en, mert nem az a lényeg, hogy te személy szerint mennyit adsz bele (anyagilag) a kasszába, hanem hogy az összbevételetek mennyi, amiből adott hónapban gazdálkodhattok, esetleg félretehettek későbbi célokra. Amúgy egy párkapcsolatba jobb esetben nem csak anyagiakkal tudsz beszállni, a lelki támogatás, az otthon melege gyakran többet ér, mint plusz ötvenezer forint a bevételetekhez (nyilván egy bizonyos szint felett).

"ha szükség van valamire csak kiveszik a közösből"

Igen, pont így működik.

Nyilván ez akkor működőképes, ha a két félnek körülbelül azonos a pénzről az elképzelése, így a kisebb tételek nem okoznak gondot, a nagyokat pedig megbeszélik.

A problémát az tudja okozni, ha a kicsi vagy a nagy tételeknél van gond.

- A nagy tételek nyilván egyértelműek, nem állítok haza egy új 300 ezres cuccal, csak azért, mert én úgy gondoltam, hogy ezt szeretném, de ezt általában mindenki megérti, ebből ritkábban van gond, bár tudok olyat, ahol már ez sem ment.

- A kis tételek trükkösebbek. Itt fontosabb az azonos értékrend. Nyiván ugyanis egy szendvicsért, vagy egy kávéért nem hívod fel rögtön a párod, és kérsz engedélyt. A probléma ott szokott lenni, amikor az egyik fél az ilyen kis tételekből elszendvicsel/elkávézik egy már látható összeget (pl volt egy párom, aki kávé címen képes volt havonta egy minimálbérnyi összeget elverni, mert nem a céges büfében ivott, hanem kiment a kollégákkal valami designer helyre 1000+ forintos kávét inni.

Ilyenkor az a baj, hogy nehéz elmagyarázni, hogy nem egy ócska kávéért kell engedélyt kérni, és felhívni a másikat, hanem az a baj, hogy nem fér bele havi 130ezer kávéra...

Szerintem a közös kassza úgy működik, hogy egyetlen közös számla van és minden költség abból megy, függetlenül attól, hogy melyik fél vette/használja.

Azért ilyenkor nem árt, ha a nagyobb tételek megvétele előtt megbeszélik a dolgokat.

Nálunk nincs közös kassza, a közös dolgokat felesben fizetjük, a többit meg mindenki magának. Szerintem ez teljesen oké addig, míg nincs gyerek.

Közös kassza.

Mindig így működött.

Én vagyok itthon a pénzügyminiszter.

Azelőtt összeadtam a bevételt, s kivontam a kötelező kiadásokat, s a maradékot megkapta a nejem.

Külön számlánk, kártyánk van. Mind a kettőt én kezelem.

Most már egy kicsit jobban megy. Ma már nem kell összeadni, kivonni. Megkérdeztem, hogy mennyi pénzt szeretne havonta. A többi marad a számláinkon. Az enyémről utalom a számlákat. Mindig úgy csinálom, hogy egyenlő arányban maradjon mind a két számlán. Minden fizetés előtt kb egy héttel megmutatom neki a számláinkat neten.

Kisebb kiadásokkal nem törődünk. A többit megbeszéljük.

A fizetés árány 1:2,5 a javamra. Mindig közösnek tekintettem. Nem úgy, hogy övé 150,au enyém 350. Hanem 500. Ezt inkább a párom fejéből kellett "kiverni". Nem tudom miért, de ő azt nézi, hogy az övé csak annyi. Mindig mondom neki, hogy az egész közös.

A mi megoldásunk szinte tükörmása annak, ahogyan a #3 és #4-es csinálja. A nyugdíjunk külön számlára megy (ez megmaradt azóta, amikor a fizetésünk ment rá. Mindegyikhez van külön kártyánk. A kivett pénz egy részét megtartjuk a pénztárcában, a maradékot betesszük egy dobozba, amiből annyit vesszünk ki, ami már kell a mindennapi bevásárláshoz, de alig-alih mondjuk, hogy mennyit vettünk ki, mert abszolút bizalmasok vagyunk egymás iránt. Az én számlámról mennek a szolgáltatók számlái, adakozások, benzin stb. a feleségem fizeti általában az élelmet (üzleti bevásárlásokat).

Drágább dolgokat alig-alig veszünk, mert megvan. Ez a módszer évtizedek óta működik, amióta összeházasodtunk.

Korábban közös számlánk volt. Hozzá csatolva egy megtakarítási számla. Arra ment havonta x összeg. Két kártyát pedig használtuk, néha vettünk ki kp-t, amiből vettünk el, ha kellett.

Mikor megvettük a házunkat, akkor lett egy másik számla, lakashitel miatt. Erre megy az én fizum.

Jelenlegi helyzet

1 bank: férjem fizuja + megkataritasi számla

2 bank: én fizum (most gyedem)

Mindig a 2est használjuk, addig amíg elfogy a Gyed összege, utána az 1est.

Regebben a férjem fizujához nem is nyúltunk, mert az enyém elég volt mindenre.

Általában én vásárolok mindent, férjem tankol, néha aprosagot vesz.

Nagyobb kiadásokat megbeszéljük.

Mivel egyikőnk se csinál huyleseget és költ összevissza, így működik.

Ha valahol az egyik fél szokásai jelentősen eltérnek és ebben nem is értenek egyet, ott lehet gond.

Ha közös kasszán vagytok és munkanélküli vagy, kisebb a bevételek, akkor teljesen normális dolog, hogyha ugyanúgy nem jártál volna el fodrászhoz, körmöshöz. Hiszen nincs annyi bevételetek, ezért spórolni kell és kicsit összehúzni magad/magatok.

A közös kassza nem arról szól, hogyha valamelyikőtök munkanélküli, akkor nyugodt szívvel költhet tovább a közösből ugyanazokra a dolgokra. Az a közös kassza lényege, hogy együtt gondolkodjatok kollektívaként. Együtt hozzatok döntéseket, kommunikáljatok a dolgokról.