Miért jó valakinek, hogy így él?

De például ha mesélek valamit, nem figyel, nem érdekli, ő meg csomót beszél olyan dolgokról, amik engem nem érdekelnek, de meghallgatom.

Emellett rendszeresen próbál lenyomni, beszól, meg játssza az irányítót. Persze nem hagyom és ebből hatalmas veszekedés lesz.

Szörnyű az anyjával a kapcsolatuk, nagyon haragszik rá, mert apja bántalmazta és az anyja nem védte meg.

Nagyon rideg vele, és sokszor csúnyán is beszél vele. Lekezelő.

Nem. Megtesz ennyi mindent, mégis műnek érzem. Erőltetettnek. Nem őszintének.

Olyan nehéz ezt így elmagyarázni, de érzem, hogy csak játék.

Másik opció: én nem szeretem.

Nem hülye vagyok, és már fiatal sem vagyok, több emberrel éltem együtt, de nem volt ilyen érzésem. Hajnalban nem alszom, ezen forgolodom... Már szeretném érteni, miben élek.

Sokszor rosszindulatú velem. Sok dolgabol érzem, hogy nem szeret, de mégis ezt játssza és nem értem, mire jó ez neki.

Igen, bár nem is az előző, de ő előtti kapcsolatomban maximálisan éreztem a szeretetet.

Beszéltünk a szeretetnyelvekről, nekem a beszélgetés lenne fontos, de nem az időjárásról, hanem ki mit hogy él meg, de ez őt nem érdekli, vagy nem beszél róla.

Meg hiányzik, hogy nőként nézzen rám, nem jellemző sajnos. Alig kívánja a szexet velem. Viszont ha konfliktus van, garantáltan.