Ennyire nem számíthatok a saját férjemre?

Nagyon érdekes dolgok zajlanak a házasságunkban kb. egy éve. Ha összeveszünk a férjemmel valamin - ami általában abból fakad, hogy nem bír egyértelműen és tisztán kommunikálni - rendszeresen durva, bántó szavakkal és jelzőkkel illet. Ezek közül a legfelháborítóbb, hogy “ingyenélőnek” nevez, holott ugyanúgy dolgozom mint ő. Annyi a különbség, hogy én havi £1500, ő pedig £7000-et keres. A lakást felesben fizetjük, az ételt mindig(!) külön vesszük, mert én sportolok is, máshogy eszem, mindegy. Sajnos úgy alakult, hogy pár hónapja elvesztettem a munkámat a kialakult helyet miatt, így nem tudom odaadni neki a bérleti díj felét. Folyamatosan keresek mást, nyilván fogok találni, de ez idő. Holnap is lesz egy interjúm, ami bíztató. A probléma felerősödött eközben a férjemmel, most már “ingyenélősködök” és “láblógatok”. A kajámat továbbra is rendezem, de a lakást nem tudom. Minden egyes szava a “mindent én fizetek”, közben olyan autóval jár, amit én sosem engednék meg magamnak, szerintem pazarlás és kész. A cigire sem sajnálja a havi £300-at alsó hangon. Senki nem is sejti, hogy ilyen velem. Ha kérdezem, miért beszél velem így, akkor az a válasz: miért, Te hogy beszélsz?!

Most komolyan, fiatal nőként forduljak a Szüleimhez vagy én már nem is tudom.

Tudtok tanácsot adni?