Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tudnék tenni, hogy újra férfiként tudjak a férjemre nézni?
Nem vagyok én sem huszonéves. És ezerszer próbáltam elrángatni. Nem hajlandó jönni. Kidobáltam a rongyos ruháit, ő visszaszedte a zacskóból, amiben ki akartam vinni.
Biztos én is hibás vagyok, nem vagyok tökéletes. Csak nem bírom már a tündérkét játszani. Hogy én magyarázzam ki megint a gyerek előtt, miért nem megyünk el arra a kirándulásra, amit 3 éve ígérget. Hogy ő jófej akart lenni, hogy elvisz dokihoz, majd minden alkalom után azt hallgatom, hogy milyen drága az üzemanyag és miattam nem lett kész a munkájával, mert engem kell kísérgetni. Holott ő is elintézett egy csomó saját dolgot. De akkor is én vagyok a hibás s miattam kell hétvégén dolgoznia. Igaz, mikor nem megyünk sehova, akkor is elmegy itthonról hétvégén, mert itthon mit csináljon, meg nem is akarja a gyerek és az én nyavajgásomat hallgatni.
Legújabb, hogy őt hogy idegesíti, hogy hol a cukor mérő, hol a vérnyomásmérő csipog. Gyógyszert állítanak be nálam, hetente 3x mérnem kell, hogy jó e így. És miért mondogatom, hogy szarul vagyok, biztos csak sajnáltatni akarom magam. És hiába mondom, hogy esetleg annyit várok, hogy ilyen esetben megkérdezze napközben, hogy hogy vagyok. Szerintem ez alap lenne. Vagy hogy hozzon e haza valamit, gyógyszert, kaját. Tudok e főzni. Hogy elmosogasson, egyszer, b nem többször. De én csak sajnáltatom magam.
Most mit akarsz ezzel?
Megmondtuk, hogy igazad van, vàlás.
Amiket most leírtál, azokból be is igazolódott, hogy helyesen tanácsoltuk.
Szóval panaszkodsz kicsit, aztán biorobotkodsz tovább.
Nem lesz jobb. Csak mondom. Ugyanezt csináltam évekig. Nappal kiszolgálsz, háztartás, gyerek, este még őfelsége, amiben neked semmi örömed sincs. De neki az is jár.
Fürdeni? Minek! Fogkefe? Az mi? (Pedig ő se ilyen volt, amikor megismertem.)
Én a végén már undorodtam tőle. Ezért is, még azért, mert erőltette.
Akkortól közöltem, hogy oldja meg, ahogy akarja, csajozzon, mit érdekel, nekem többet nem kell. Aztán volt, hogy a gyerekek a nagymamánál voltak. Mint két idegen, úgy voltunk otthon egy hétig. Sorozatokat, filmeket nézett, én olvastam. És én harminc-pár évesen ehhez még fiatalnak éreztem magam.
Nagyon rossz volt válni. Én voltam a "hibás, aki "tönkreteszi a családját". Bőgtem egy csomót. Sajnáltam a gyerekeket. Sajnáltam őt is. Elvesztettem egy csomó embert, akik elítéltek, mert "elhagytam azt a szegény embert". Aki utána jól le is robbant fizikailag, a nagy csapás miatt...
De végigcsináltam. Most élek. Szerelmes vagyok már 3 éve. Babát várok. Beutaztam egy csomó tengert, és megmutattam a gyerekeimnek is. Vele anno a Balatonig se jutottunk el soha. Én nem mondom, hogy most minden tökéletes, de ezerszer jobb, mint volt. A gyerekeit nem veszítette el, erre nagyon figyelek. Nem utálom, nem haragszom rá. De bánom, hogy nem léptem már sokkal hamarabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!