A nőknél mi ez a házassághiszti mostanában?

13

Igen, csak akkor jön a "minek szerződés mi úgyis együtt maradunk blabla" meg "nem bízol bennem?"

A házasságok fele válás lesz, amit 70%-ban a nők kezdeményeznek.

Nem kell feltételezni semmit. Elég megnézni az adatokat, az megadja a valószínűségét a dolgoknak.

Okos ember azért nem lottózik, mert tudja hogy minimális az esélye a nyerésre, a hülye pedig azért lottózik mert csak 1x kell nyerni és neki biztos szerencséje lesz.

"Utolsó

Miben más? Mondd el:)"

Más valakivel úgy élni, hogy elköteleződtem, kimondtam, hogy vele leszek jóban-rosszban. És más, hogy nem köteleződtem el, hanem majd "kicserélem másikra, ha nem felel meg". Házasságban nem magamért vagyok, hanem kettőnkért. A kimondott szó és a szándék adja meg a másik felé ezt a pluszt, hogy ez az életközösség halálunkig tart (az más kérdés, hogy sokan ezt nem tartják be, nem gondolják komolyan).

Nem kell velem egyetérteni. Meg házasságkötésre nem mindenki képes (kb. a fele nem az, aki megpróbálkozik vele, mutatja ezt a válások száma). Nem gond, ha nem tud valaki élethosszig tartó kapcsolatban gondolkodni, ennek sok oka lehet, nem vagyunk egyformák. De attól még nem ugyanaz az együttélés és a házasság. Ahogy nem ugyanaz az sem, hogy pl. valakinek csak úgy megígérem, hogy majd ráhagyom a házamat (de ez holnap már akár egy másik személy is lehet), vagy úgy hagyom rá, hogy ezt tanúkkal, stb. lefektetem.

Egyébként nem tartósabb az együttélés sem, csak erről nincs olyan statisztika, mint a válásokról.

Tulajdonképpen a tényen kívül, hogy elvett valaki, mit kaptok a dologból?

Amit korábban mondtak, a biztonságérzetet első sorban. A bizonyosságot, hogy a párom valóban elkötelezte magát mellettem és elhatározta, hogy egy életen át velem marad. Az egy dolog, hogy ez nem mindig jön össze, de ha még az elhatározás sincs meg, az nekem azt sugallja, hogy egy ajtót nyitva akar tartani azért magának, mert arra számít, hogy majd úgyis szakítunk, és akkor könnyedén akarja ezt megtenni. A házassággal felvállalja a saját reményeit és szándékait, és igenis más hangsúlya van annak, ha valaki 10-20 év kapcsolat után, 40 évesen is csak "barátnő" meg "pasi", mintha azt mondod, hogy házastársak.

Illetve nőként mit tesztek a kapcsolatba, hogy működjön is, a férj is boldog legyen?

Mi az, hogy mit teszek a kapcsolatba? Mindent. Magamat. Nem is értem a kérdést. Nem lehet az ilyesmit listázni. Mert egy férfi mit tesz a kapcsolatba? Jó esetben ugyanúgy önmagát. Ha ez nem teszi boldoggá a párját, akkor a mindennapos kedveskedések se fogják, az csak a hab a tortán, de ne maga az alap.

Nem kötelező házasodni, de gyereket se kötelező csinálni. Ha nem vesz el egy idő után az aktuális élettárs, az számomra azt jelenti, hogy nem is igazán akar velem lenni, arra vár, hogy hátha jön egy jobb, szebb, szűkebb, stb. Ilyen felállásba pedig nem szülök gyereket. Tőlem pedig ugyanazt kapja, a biztonságot, hogy vele akarom leélni az életem. Amúgy pedig abszolút nem vágyok lagzira, nekem elég az anyakönyvvezetői és az egyházi szertartás, mert pont nem szeretek a középpontban lenni.

Más nőknek lehet, hogy teljesen más áll mögötte, nekem ez.