A házastársatok a számotokra a Nagy Ő?

Tudod én már felnōttem úgy. Nincsenek már ilyen elvárásaim, hogy életem párja megtalálása meg ilyenek. Nem hiszek benne.

N40+

11-es. Erről beszéltem én is. Itt hosszútávon kell gondolkozni, ahol az érzelmek egyszerűen nem fognak annyira dominálni, mint a napi teendők, az anyagiak, a külsőségek, a szép szemek stb. Persze nem írom le az érzelmeket, de egy erős szeretet számomra 1.000.000X többet ér, mint egy nagy hormonfröccs, amitől senki sem lát tisztán. De itt is korosztályokra lehet bontani, mert 20 évesen én is voltam szerelmes, de vissza gondolva, azzal a lánnyal 1-2 év után 100% hogy szétmentünk volna.

Hosszú távra partnert kell találni, nem szerelmet.

Igen 12., mi ugyanúgy látjuk, bár gyanítom, hogy más korosztályhoz is tartozunk mint a kérdező.

Amúgy sokkal nyugisabb, kiegyensúlyozottabb így az ember, mint kiszolgáltatva a érzelmeinek, mint valami melodrámában. Én sem vágyom már azt az intenzív bódító érzésre, amit ált. keserű kijózanodás követ...

11. voltam

Nem hiszek a "Nagy ő"-ben, sem semmilyen egyetlen "igaziban". Egyszerűen vannak emberek akikkel jobban tudunk működni egy kapcsolatban, másokkal kevésbé.

Ettől függetlenül arra a kérdésre, hogy a férjem szeretem-e a legjobban az összes kapcsolatom közül, az a válasz hogy igen. Nagyon szeretem, nagyon jól kijövünk együtt és minden nap hálát adok azért hogy mennyire jó férj és mennyire jól jártam vele.

Én sem hiszek a nagy Ő-ben, viszont olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem azt mondom, hogy a mai napig minden nap azt gondolom, hogy ő a Nagy ő, de ha végiggondolom, hogy van-e olyan ismerősöm/híresség stb., akit jobb férfinek/férjnek gondolok, akkor nem tudok ilyen személyt mondani. Helyette azt gondolom, hogy az általam ismert emberek közül a férjem van a legközelebb a tökéleteshez.

Viszont nem vagyunk együtt hosszú évtizedek óta, csak 7 éve és gyerekek sincsenek, úgyhogy lehet, hogy 30 év múlva teljesen mást fogok írni.