Mennyire gyakori manapság,hogy egyáltalán nem veszik fel a férj nevét?

Egyre gyakoribb. Nem muszáj, ha nem akarod. A kötőjeles változat egyébként nekem is csak akkor tetszik, ha a férj is felveszi, egyébként ugyanannyira megkülönböztetett helyzetben van a nő mint a né-s esetben.

Ez meg már tudom, hogy nem tartozik a kérdéshez, de mivel nagyon sokan írják hogy a doktori címük miatt dönttöttek a korábbi nevük megtartása mellett, leírom az én megoldásom. Én "né"-sen vettem fel a férjem vezetéknevét (mondjuk bennem nincsenek ellenérzések a "né" miatt) így amikor meglesz a doktorim, a Dr. bejön a két vezetéknév közé, egyértelművé téve hogy az az én doktori fokozatom és nem mondjuk a férjemét vettem fel a nevével. Emellett továbbra is a nevem önálló része a lánykori nevem, így kényelmesen tudok azon publikálni, illetve mozogni tudományos körökben a lánykori nevemen. (De amúgy láttam már olyat is aki kötőjellel vette fel a férje nevét, és úgy folytatta a publikációt a lánykori nevén, és azért őt sem nehéz beazonosítani.)

Nálunk a családban egyre gyakoribb, hogy nem veszi fel a feleség a férj nevét. A baráti társaság többnyire kötőjeles.

A férjem saját maga sem szereti a vezetéknevét, így nem akarta rám erőltetni. Mindig betűznie kell, ha valahova megyünk.

Én szívesen felvettem volna kötőjelesen, ha összeillenének a vezetékneveink, de nagyon hülyén hangzik, így nem vállaltam. Mi az esküvőnk napjáig abban maradtunk, hogy mindenki megtartja a saját nevét, aztán majd a gyerekeknél eldöntjük mennyire tolunk ki velük. :) Összességében ő megszokta a nevét, de semmi nem köti hozzá. Nem ismeri az apját, sem a családját, így nyitott lett volna arra, hogy ő vegye fel az én nevem. Könnyebb lenne az élete, de ennél pedig én kértem, hogy gondolkozzon még rajta, az azért mégiscsak kirívó eset, ha a férfi veszi fel a nő vezetéknevét egy az egyben. :) Amíg gyerekeink nem születnek, addig biztos marad a saját nevünk, aztán meg majd meglátjuk miattuk variálunk-e és ők mit kapnak.