Nők, melyik férfihoz mennétek hozzá szívesebben?

Minden hollywoodi film azt akarja belénk verni, hogy a hideg fényekkel megvilágított nagyvárosi öltönyös férfi maga az ördög, a szaros csizmás bunkó paraszt meg az álompasi. Nem te vagy az első.

Házban nem élnék semmi pénzért, marad a felszínes, majd megtanulok én is felszínes lenni.

Soha, de soha a büdös életben nem élnék vidéken, főleg nem mezőgazdasági munka közelében.

Soha, de soha nem kellene kertesház, számomra azzal bohóckodni szabadidőmben fölösleges teher.

Indokolatlannak tartom 10 milliót keresni évente. A magam szempontjából pedig más fizetését irrelevánsnak is.

Személy szerint azért tanultam, hogy ne kelljen soha többé beleszakadnom a munkába, így a kemény munka nem érdem, hanem egy átok a szemembem.

A felszínesség taszító, de mentalitásban még mindig ez a fickó van hozzám közelebb. Én olyan párra vágyom, akivel élhetem az életem a maga kényelmes jólétében és csak annyit vagyok hajlandó ezért gürizni, amennyit feltétlenül muszáj. Szeretem okosan élni az életem, nem mártírkodva meg teperve olyan dolgokért, amit nincs is lehetőségem élvezni. Igazából egyedül is pontosan ugyanezt csinálom.