Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg nincs ilyesmikbe beleszólásom?
3,5 éve vagyok feleség, férjemnek ez a második házassága. Ő már nem fiatal ahogy én sem, van kettő 22 és 25 éves lánya. A lánykái már külön élnek, férjem hozzám költözött. Az a bajom, és ez több veszekedést generált már, hogy férjem nem von bele a lányai körüli döntésekbe.
Pl. mikor jönnek, mikor van velük, ha szükségük van valamire azt sem velem beszéli meg. Nyilván elmondja, de nem tudok rá hatni ha valamit másképp szeretnék, esetleg máskor lenne jó hogy jöjjenek. Nem értem miért van így ha velem él. Érdekelne a véleményetek.
válasza:
válasza: válasza:Más dolgokban nehéz megállapítani hogy lenne-e beleszólásom,hiszen egyéb témában egyetértés van köztünk. Tehát nem vitatkozunk.
Ahogy 3-as válaszoló írja semmi közöm hozzájuk. A szomorú igazság hogy én pont ezt érzem leginkább. Az otthonunk párommal nem az ő otthonuk, miért érzi férjem természetesnek ha jönnek, főképpen hogy meg sem kérdezi mit szólok hozzá, ez nem tudom mennyiben normális viselkedés.
válasza:Az a probléma hogy párom költözött hozzám, az én lakásomban élünk, számomra az lenne minimum hogy megkérdezi xy időpontban alkalmas-e hogy jönnek. Ha kezdettől fogva így tette volna akkor talán ha nem is szeretném őket, de mindenképpen jobban el tudnám fogadni a lánykáit.
Így csak azt érzem hogy irányítják az apjukat, férjem pedig az ő óhajuk alapján alakítja a velük tartózkodásuk időpontját. Holott velem él.
válasza:Szerintem teljesen jogos, hogy ha bárki átjön, az neked is legyen megfelelő, elvégre a te házad és te is ott élsz, a te életedre is hatással van. Ha nem szólnak róla előre, akkor honnan tudják, hogy nem éppen akkor toppannak be, amikor épp nem állsz készen vendégfogadásra? Ezt mindenképpen meg kellene beszélned a férjeddel.
A többi amit írsz, hogy "mire van szükségük" az szerintem is a párod dolga.
válasza: válasza:Azt nem tudom, hogy közösnek tekinti-e a felesége házát, de alighanem saját otthonának tekinti. Szerintem jogosan, hiszen ott él. És úgy gondolja, hogy a saját otthonában bármikor mehetnek a gyerekei.
De azt is megértem, hogy a kérdezőt zavarja, hiszen a lányok neki szinte idegenek.
Az én édesanyám fiatalon megözvegyült, és bőven felnőtt voltam, amikor újra férjhez ment, és a férjéhez költözött. Én (mi, a családommal, vagy a gyerekem, vagy a férjem) akkor mehettünk oda, amikor csak akartunk, nem számítottunk vendégnek, nem kellett vendégfogadásra felkészülniük. Úgy mentünk oda, mintha hazamentünk volna. Persze, praktikus okokból mégiscsak odaszóltunk előtte, ők sem ültek egész nap otthon.
De én nagyon jó kapcsolatban voltam az úgymond "mostoha apámmal". Ő nagyon szeretett minket, a gyerekemnek ő volt az egyetlen, "igazi" nagyapja, sokszor vigyázott rá kiskorában, sokszor segített nekünk, és ő is úgy jött hozzánk, mintha hazajött volna. Még édesanyám halála után is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!