Így meglehetősen könnyű házasságot kötni és gyereket vállalni, nemde?

Borzasztó sok irigység van ebben a kérdésben. Igen, az élet nem igazságos. Más zabál éd nem hízik, valaki attól is hízik ha ránéz a kajára. Egyeyek szegények masok gazdagabbak. Ez sajnos ilyen.

Inkább örülni kéne hogy vannak akiket tudnak a szüleik támogatni.

Hála istennek engem is tudnak, bár nem ilyen szinten hogy 50 milkós lakásokat toljanak alám, de valamennyire igen. És őszintén nem érzem magam hibásnak, de ha többet kapnek se. Tudom hogy mennyit dolgoztal/dolgoznak sőt a nagyszüleim is. A nagyapámnak nagyon sok mindent köszönhetek (már nem él) anyagilag, emberileg is. Ő falusi kis parasztból küzdötte fel magát, jól menő, jól kereső ügyvéddé. Sosem herdálta a pénzt, magára sose költött sokat, inkább befektette, ápolta a beteg anyját, testvérét, stb. És emellett a gyerekeit, unokáit is támogatta.

Felnézek rá, példaképnek tekintem, nekem is "tolt a seggem alá". De sorry nem fogom hibásnak érezni magam, inkabb megpróbálok rá hasonlítani, hogy tovabb tudjam vinni azt amit ő elkezdezt hogy majd én is segíthesse a gyerekeimnek ha lesznek.

De, könnyű. Nem fura.

És? :D

Nem látom mi ezzel a probléma.

A szüleim és a párom szülei is segítették a lakhatásunkat és az esküvőnket. Nem igazságos az élet, de aki megteheti, hogy segít, akkor miért ne tenné?

Nekem fiam van és mi vettük a lakást ahová a barátnőjével költözött. Mi sem állunk nagyon jól anyagilag,eddigi éveink alatt erre spóroltunk, + még a nagyszülők is támogattak egy kicsit.

Igen, könnyebben indulnak az életnek, ez tény, de attól még áms problémák, nehézségek lehetnek.

Viszont nem tudom,hogy a kérdésednek mi a lényege?

Ilyen fiatalok mindig voltak, ahogy az ellenkezője is, hiszen különböző anyagi/egzisztenciális háttérből indulnak.

Nem furcsa, szerintem az az alap, hogy ha egy szülő megteheti, akkor segíti a gyerekei életét. Én is bízom benne, hogy mire a lányom elég idős lesz, tudunk neki adni egy lakást, akár egy kis lyukat, ahol az egyetemi éveit töltheti, akár egy nagyobb rendes ingatlant ahol a családjával kezdhet közös életet. Hatalmas segítség az életkezdéshez, jól tudom, mert sem a férjemnek, sem nekem nem volt ilyen segítségünk a családtól (sőőőt, tőlünk inkább vinnék a pénzt, ha hagynánk), emiatt évekkel később tudtunk csak ténylegesen a saját családalapításunkra koncentrálni, mint szerettünk volna. Így is csomó kompromisszumot kellett kötnünk, ami miatt nem is tudunk egyelőre hátradőlve megnyugodni.

Szóval nem, nem fura egyáltalán, ez lenne a normális, és szerintem ebben semmi rossz nincs.