Házasság szerelem nélkül, az elejétől?

Egészen addig működni fog, amíg egyikőtök nem találkozik valakivel, akibe tényleg beleszeret. Sőt nem is kell beleszeretni, elég egy fellángolás vagy egy erősebb szexuális vonzzalom. A lényeg hogy eljön egy olyan pillanat, amikor nagyon valakimással szeretnél lenni, mint a házastársad, és nem lesz még csak emléked sem a szerelemről, hogy mellette tartson. Na, akkor fog kiderülni, hogy ez a dolog működik-e.

És nem mondom, hogy nem. Könnyen lehet, hogy működik. De én ebben a helyzetben ettől félnék.

Itt nem is a szerelemmel vagy szerelem nélkül való együttélés a meghatározó rész. Pont azért, mert létezik és működik, akár jól is a szerelem nélküli egymással együttélés egy életen át. Itt ami a bökkenőt adhatja az a házasság. Mert aki ilyen jellegű kapcsolatban nem házasodik meg az maximum pozitívan csalódik egyszer 80 évesen, hogy jéé leéltünk ketten egy életet ami jó volt, igaz nem szerelem volt és nem volt házasság, de működött. Viszont akinél ilyen a kapcsolat és házasodott benne majd esetleg egyszer jön egy szerelem vagy valami, akkor ott ugye válni is kell. Ezért szerintem csak akkor érdemes megkockáztatni a házasságot, ha tényleg kölcsönös szerelem volt, igaz ettől még tönkremehet és jöhet a válás, de a szebbik esély meg lett adva a jó reményekkel kecsegtető szerelmi kapcsolatnak.

Én is így élek. Hajlandó lennék egyszer elvenni egy nőt és valahol a messzeségben ez is az én nagy vágyam és igazából tagadhatatlanul vágyok a kölcsönös szerelmi kapcsolat is. Csak az van, hogy randira alig találok nőt, nemhogy majd még az a szinte elképzelhetetlen dolog is összejön, hogy belémszeret én meg belé. Tényleg, mintha azon álmodoznék, hogy lekaparom a Bukszán az 50 milliót. Ami az elmúlt években összejött kapcsolat az is csak egy langyosvíz volt, bár ettől még sokat jelentett és sokat adott. (Egyébként nem vagyok egy elveszett, szakadt pasi, csak ez van. Tőlem sokkal jobb esélyekkel indulók sem találják a nagy szerelmet hosszú évek alatt sem. Ők úgymond sok Bukszát lekapartak már és úgy sem, én meg még alig, szóval az esélyeim sem túl jók.)

Lehet, hogy túl könnyen kaptad meg eddig. Az is lehet, hogy nem igazi szerelem volt, de ezt nehéz lenne ennyiből megítélni.

Inkább abba gondolj bele: vajon miért pont ebből a kapcsolatodból lett házasság? Azt írtad, voltak már előtte is több éves, kölcsönös szerelmen alapuló kapcsolataid. Elméletileg egy ilyenben kellett volna megházasodnod, mégsem így történt.

Hogy miért nem, az megint egy másik sztori. Akár az is lehet, hogy 35 évesen úgy érezted: most már nem várhatsz tovább az esküvővel, valamit "kezdeni kell az életeddel" vagy bármi más. A lényeg az, hogy a házassághoz nem csak szerelem kell. Nem attól lesz valaki jó férjed, hogy halálosan szeretitek egymást. Ha megfelelő egzisztenciája van, hajlandó áldozatot hozni a családjáért, ténylegesen részt vesz a gyereknevelésben, nem házicselédnek tekint és még hűséges is hozzád, az már elég lehet ahhoz, hogy ideális férj legyen. A férj és családapa szerepét tökéletesen betölti. Csak mondjuk nem fog magától lecsúszni rólad a bugyi, ha meglátod és nem fogsz a felhők fölött járni, ha hozzád szól De mondjuk együtt tudtok venni vagy építeni egy házat, születik 2-3 szép gyereketek, akiket tisztességgel felneveltek. Közben pedig nem őrülsz meg attól, hogy reggel a kicsit pelenkázni kell, a középső éppen magára borította a kakaót, a nagyot is ébresztenéd, hogy keljen már végre felfelé, mert iskolába kell menni, erre pedig még jön apa is, egy szál sz*ros alsógatyában, hogy mit vegyen ő fel, mer' menne dógozni, de nem talál semmit a szekrényben. Mondjuk lehet, hogy míg a kicsit pelenkázod, apa melegíti meg a kakaót a középsőnek (aki így nem fürdik meg benne), aztán amíg a legnagyobbat ébreszted, ő magától fel tud öltözni, mert felismeri a szekrényben a behajtogatott ruhákat (lehet, hogy azért, mert ő szedte le őket a szárítóról és hajtogatta őket össze, mikor egyik nap munka után rendes férfi módjára nem koszos ruhában, épp csak a cipőjét lerúgva vetődött le a TV elé, kezében egy sörrel, hanem észrevette, hogy van olyan része a házimunkának, amit ő is el tud végezni). Te pedig lehet, hogy nem szereted őt halálosan és soha nem is fogod, de el tudsz vele tölteni több évtizedet olyan stabilitásban, ami egy jól működő családhoz kell.

Ha emellé még szereted is, az főnyeremény. De a mindennapos együttéléshez és a család alapításához, illetve fenntartásához szükséges képességek és tulajdonságok egy házasságban sokkal fontosabbak, mint a faltól falig tartó, színes, szélesvásznú marha nagy szerelem.