Hogyan kozoljem a ferjemmel higy babát szeretnék?

Nagyon sajnálom kedves kerdezo ezt a helyzetet. Hiába jó egyébként a házasságotok, ez egy annyira kardinális téma, hogy ha ebben nem tudtok megegyezni, akkor lehetetlen a boldog házasság fogalma. Sot, szerintem kulon utakon fogjátok folytatni. Ugyanugy, ahogy te nem tudod magadban elnyomni a kivanságot, hogy gyermeked legyen /8 évig sikerult, de magad is érzed, hogy egyre jobban vágysz rá/, o ugyanugy nem fogja tudni magára eroszakolni a gyerek iranti vágyat. Persze, a házasság, kapcsolat érdekében megegyezhettek, de ennek mindenkepp az egyikotok boldogtalansága lesz a kovetkezmenye.

1. ha megegyeztek, hogy nem lesz gyermeketek - te mindig vágyódni fogsz..sosem tudod majd teljesen elfolytani magadban, vagy ha igen, lehet 40-50 évesen rájosz, hogy mégsem kellett volna...van aki nem vágyik igazán gyermekre, de aki igen, annak azt szinte lehetetlen feldolgozni, ha vegul nem szulethet gyereke....a másik kérdés, hogy le tudnal e ugy elni egy eletet ugy a férjeddel, hogy ezek után ot nem hibáztatod ezért.

2. ha megis beadna a derekat, és ugy dontotok, feláldozza a gyermektelen elettel jaró felhotlen eletét a férjed, akkor nagy valoszinuseggel o lesz boldogtalan....persze elofordulnak ritka palfordulasok, mikor az apuka beleszeret a gyerekebe es jó páros lesznek, de sajnos ha korulnezel, inkabb azt latod, hogy azok az apukák is, akik akartak gyereket a párjuktól, képesek nagyon konnyen elválni, es válás után beérni havi 2 nap látogatással, sokaknak az is csak nyug, mint a gyerektartás is...

Szóval, nagy valoszinuseggel a ferjed lesz boldogtalan - amint valami kisebb-nagyob problema lesz a gyerekkel (nem jól tanul, beteg lesz, negativ tulajdonsagai utkoznek ki, egesz ejjel sirni fog, stb.), akkor elojon belole az "en ezt az egeszet nem is akartam"....

Sajnos, ha 44 evesen nem erzi, hogy gyereket akar, akkor az már nem fog változni. Az egyetlen lehetoseg, hogy miattad belemegy - de mint fent vázoltam, ennek mindenkepp a család boldogtalansága lenne a kovetkezmenye.

Hogy a kerdesedre is válaszoljak - ha szilárd az elhatározásod, akkor eloszor is ha hazajon, megkerdeznem, lenne e este ideje nyugodtan beszelgetni, mert valami fontosat szeretnél (ez azert jó, mert ha csak ugy belekezdesz vacsora alatt, akkor mondhatja, hogy már megint kezded, es o neki most más dolga van, nincs kedve megint errol beszelni...szoval szerintem elore jelezd, hogy beszelgetni akarsz valamirol komolyan.

Aztan kb. oszinten elmondanam neki, valahogy igy: /elotte megkernem ,hogy hagyja elmondani, ne vágjon kozbe csak figyeljen, utana lesz modja reagalni/: tudom, hogy már sokszor felvetettuk ezt a témát, hogy legyen e gyerekunk, vagy sem, tudod, hoyg te errol nem szivesen beszelsz, de szeretnem ha meghallgatnál. Tudod, hogy en szeretnek gyereket, már a házasságunk elott is erre vágytam, mindig mondtuk hogy majd, majd, majd...de most már úgy érzem, nem birok várni, anya szeretnek lenni, gyermeket szeretnek. Jóideje elnyomtam magamban ezt az erzest, mert tudtam, te meg nem allsz keszen, de most már nem tudom elnyomni magamban. Ugy erzem, gyerek nelkul nem tudok teljesen boldog lenni. Bármennyire is kenyelmetlen számodra ez a téma, szeretnek tisztán látni, hogy te hogy állsz hozzá. Kérlek ne tereld el a témát. 8 éve házasok vagyunk, 44 eves vagy, szerintem tudnod kell magadban, hogy akarsz e gyereket vagy sem. Ha nem szeretnel, akkor ezt mindenkepp tudnom kell. Nem szeretnem, ha csak azert, hogy jegeljuk a témát, azt mond, hoyg "jaj ezt ezerszer megbeszeltuk mar, jaj lesz majd gyerekunk de most még nem"...szeretnem konkretan tudni, szeretnel e gyereket vagy sem.

Szerintem kulon utakon fogjatok csak tudni folytatni.

Így, ahogy nekünk leírtad.

Viszont én nem vállalnék olyannal gyereket, aki nem akar. Nem hiszem, hogy abból bármi jó sülne ki, ha rákényszerítenéd. Szerintem el kellene gondolkodnod azon, hogy mellette maradsz-e gyerek nélkül, vagy keresel mást, aki akar gyereket.

44 éves. Nem fog megváltozni.

Nem kellett volna ot evig hallgatnod, hogy majd.

"Ha önállóan döntesz készülj fel az egyedülálló anyaságra".

Nem biztos! Az én sógornőm egy nagyon bátor nő. El is nyerte jutalmát. Tudod attól is függ ,a férfi mennyire szeret téged. Leírom a siker sztoriját.

Elfogulatlanul mondom a bátyám egy jó pasi. Magas, vékony, karakteres. Anyagilag is mindig jól állt. Öltönyös munka jó fizetéssel.

Az első házassága megromlott. Sógornőm kicsit korábban került képbe mint kellett volna. De mindenképp válás lett volna. Ő úgy intézte, hogy lebukjanak. /Ezt később be is vallotta/. Később amikor együtt éltek bátyusom sem akart már gyereket, hiszen az első házasságából volt kettő. Sógornőm "gyógyszert váltott". Ez is összejött neki. Van egy helyes, okos lányuk. A bátyus imádja. Szóval kedves Kérdező "szemesnek áll a világ".

Ha szeret bármit elhisz, bármire rá lehet venni. Ha nem meg odébb áll.

#3 "Ő csak annyit mond ervnek, hogy nem érzi hogy neki szüksége van gyerekre, annélkül is boldog."

Én erre annyit mondtam volna, hogy én viszont boldogtalan vagyok gyerek nélkül, azt hittem, az én boldogságom is számít neki.

Ne értsetek félre, valóban nem tartom etikusnak hogy valaki a gyerekért zsarolja a párját, ha első perctől úgy egyeztek meg, hogy nem kell gyerek. De itt a férj meggondolta magát (lehet, soha sem akart, de akkor meg milyen önző már, hogy a kérdezőtől elvette az esélyt arra, hogy gyereke legyen?) és nem ez volt megbeszélve.

Nézd, gondold át, vele akarsz-e így maradni. Nem fogod e meggyűlölni azért mert szándékosan megfosztott téged valamiről, amire te mindig vágytál.