Hogyan kozoljem a ferjemmel higy babát szeretnék?

Egyenesen, nyíltan és őszintén. Csak utána ne csodálkozz, ha ő egyenesen, nyíltan és őszintén ismét elutasít.

Ennyit a "jó" házasságotokról.

Szerintem nem egymás emberei vagytok.

Jó lenne tudni mik az ellenérvei.

Minden esetre el kell neki mondani, hogy vágysz rá, és nem tudod ezt a gondolatot elengedni. Nem akarlak elkeseríteni, de lehet, sosem akart gyereket, csak azt hitte beletőródsz majd, ha húzza az időt; akkor meg hiába gyózkődöd.

Először is beszélj vele erről. Es ne elégedj meg valami kamukifogással. Nekem gyanús hogy sose akart..

Utána meg döntsd el melyik a fontosabb. A gyerek vagy a férjed. De ha nem akar semmiképp se, akkor ne erőltesd ki belőpe mert az ilyennek sosincs jó vége.

Meg kell neko mondani, hogy neked ez hiányérzetet okoz, és te a babával lennél boldog. Az meg hogy ő így is boldog nem azt jelenti, hogy a gyerek boldogtalanná tenné.

A te korodban még elgondolkodnék azon is, hogy van idód olyan társat találni, akivel lesz gyereketek, ha ó nem akar boldoggá tenni, megteszi más.

Hát jól az orrodnál vezetett 8 évig.

Az én férjem 1 év haladékot kért, de utána tartotta a szavát. Számomra annyira fontos a gyermek, hogy senkiért se mondanék le róla. A férjem sem bánta meg a dolgot, sőt.

A párod önző, és egyre idősebb is egy gyermekhez.

Ha eléggé szeret kötélnek áll, és lehet, hogy kellemes meglepetés éri.

Ha viszont nem, akkor neked kell dönteni, hogy mi/ki fontosabb számodra az életedben.

Ahhoz képest, hogy 8 évet (de 5-öt minimum, amióta hiteget) tudatosan elpazarolt az életedből, miközben nőként neked sokkal szűkösebb határidőd van erre a kérdésre mint neki, és te az elejétől kezdve mondtad, hogy babát akarsz, szóval nem lehetett ez meglepetés számára, nagyon megértő és jó fej vagy vele. Szerintem ennél gonoszabb és kegyetlenebb és önzőbb dolgot senki sem tehet meg egy másik emberrel, miközben van képe azt hazudni hogy szeret és becsül. Oké, ő így boldog, de te egyértelműen nem vagy az, neked kell a gyerek a boldogságodhoz, akkor most mi van? Nem együtt vagytok boldogok, nem ugyanazt akarjátok. Ebben a kérdésben nincs kompromisszum, vagy ő adja be a derekát (és akkor esélyes, hogy egyedülálló anyuka maradsz), vagy te mondasz le erről, kényszerből, mert már 8 évet elpazaroltál erre a hazug, önző, gonosz emberre. Mert lássuk be, 8 évvel ezelőtt ő ugye 36 éves volt, elég ritka, hogy ebben a korban az ember bizonytalan a jövőjét illetően, szinte biztos, hogy már akkor sem akart gyereket, csak téged átvert, és tudatosan húzta az időd, hátha eljön az a pont, amikor már itt a menopauza a küszöbön és ő csak a vállát vonogatja, hogy hát bocsi. Én nem lennék vele ilyen megértő, ne hagyd, hogy kibújjon a kérdés alól.

Direkt, egyenes, határozott kijelentéssel állj elé, hogy te MOST akarsz gyereket, mondja meg, hogy ő is akar-e, ha igen, akkor MOST álljatok neki a próbálkozásnak (26 évesen is 9 hónapig tartott, mire összejött nekünk, sosem tudhatod, hogy milyen sokára esel teherbe, 32 évesen nem szabad húzni az időd ilyesmivel, főleg ha esetleg egynél több babát szeretnél), ha meg nem akar, akkor mondja meg kerek-perec, és akkor megbeszélitek a hogyan továbbot. Ne hagyd, hogy elmeneküljön, ezt egyenesen kell kibeszélni, most már bőven elmúlt a "majd, majd" ideje.