Miért vannak legtöbben az esküvő ellen?

Azért vannak legtöbben a házasság ellen, mert csalódtak benne. Azt látták, hogy házasság ide vagy oda, nem garantálja a boldog kapcsolatot, aki teheti, menekül a nem tökéletes házasságból, elválik, ráadásul még több a huzavona, mint ha nem kéne válni és osztozni a vagyonon....

Viszont vannak emberek, akik nem ilyen felszinesen gondolkodnak, akiknek a házasság mélyebb jelentéssel bir. Ezen embereknek más a prioritásuk, az értékrendjük, épp ezért több az esélyük a boldog házasságra, ahol működik a tolerancia, kompromisszum, mindent megbeszélünk, egymás társai vagyunk.

Ne akarj másoknak megfelelni, aktuális trendet követni. Ha számodra fontos a házasság, és gyereket is csak házasságba vállalnál be, akkor járd ezt az utat.

Nekem szintén fontos a házasság, és nem csak egy darab papirt látok benne. Szerencsére a férjem sem. Szintén mindketten úgy képzeltük, hogy gyereket csak házasságba szeretnénk. Persze, latszólag semmi nem változott a vezetéknevemen kivül, de mégis mélyebb értelmet kapott a kapcsolatunk.

Nekem mindig fontos volt, hogy életem szerelmével hivatalosan is egymàs hozzàtartozói legyünk azaz férj- feleség. Én így tekintek a hàzassàgra. És a férjem is hàzassàgban képzelte el az életét, ha megtalàlja az igazit.

Ez a divat amúgy, lehúzni, hogy csak papír, de ez egy kamu szöveg. Ha csak papír akkor nem nagy cucc ha alàírjàk igaz? De sokkal egyszerűbb kiskaput hagyni, hogy könnyebb legyen összepakolni és lelépni amikor az ember talàl màst.

A hàzassàggal felelősséget vàllalsz a kapcsolatodért, a pàrvàlasztàsodért. Ha rosszul vàlasztasz, vàllalni kell a következményeket a bírósàg előtt. Sokan eleve azért nem hàzasodnak, mert tudjàk, hogy a kapcsolat nem fog élethosszig kitartani.

"Régen minden más volt. Szó sem esett válásról meg vagyon elosztásról."

Azért mert nem volt vagyon. Azért mert ciki volt a többiek előtt a válás. Azért mert 24 éves korod után már vénlány vagy agg(!)legénynek számítottál. És mert nem volt internet, sem ennyire nyitott liberális világ ahol annyi a lehetőség mint égen a csillag.

"De sokkal egyszerűbb kiskaput hagyni, hogy könnyebb legyen összepakolni és lelépni amikor az ember talàl màst."

A szép szólamok a bizalomról itt vállnak egy gúnyos mosollyá csupán. Mármint ha az kell ahhoz, hogy valaki biztos legyen abban, hogy a másik "nem fog összepakolni és lelépni random" az ott továbbra sem bizalom, hanem csak egy "na, akkor ezzel ideláncoltuk" hátradőlés. Amivel nem lenne baj, csak ne ideologizálnák meg ennyire, hogy "ez a lawful viselkedés" akik meg anélkül élnek, azok aztán a nagy gonosz emberek. Akik csak arra várnak, hogy mikor lehet otthagyni a másikat. Na, és amikor ők így leélnek többet, mint a papírkirályok - na akkor válik a gúnyos mosoly kárörvendő nevetéssé.

Persze a papírkirályok és királynők azonnal leszólják őket, hogy "há mé nem házasottak mán" és épp csak azt nem mondják az adott pár gyerekeire, hogy "na, itt vannak a fattyak!" - röhejes.

Sok téves állítás van leírva.

Aki annyira fél attól, hogy megkopasztják váláskor, az olvasson utána a jogszabályoknak.

Ami házasság előtt a tied volt (mondjuk egy ingatlan, vagy autó), az válás után is garantáltan a tiéd marad. Amit a házasság alatt szereztek, az lesz közös vagyon. De együttélésnél egy normális férfi vagy nő sem menne bele abba, hogy amiben az ő pénze is benne van, abban ne legyen telekkönyvileg is tulajdonjoga. Akkor pedig abból sem lehet kisemmizni.

Megcsalás együttélésnél ugyanúgy lehet, mint házasságnál. Érzelmileg nyilván ugyanazt a fájdalmat, csalódást és haragot éled át. A szétválás érzelmileg ugyanaz lesz, mint a házasság felbontása. Itt a 30e Ft illetéket spórolod meg, semmi többet. Ha pedig vagyonjogi vitára kerül a sor, ugyanúgy per lesz, ügyvédekkel és tetemes költséggel.

Ha pedig gyerekük van, akkor ugyanúgy vasárnapi apuka lesz a férfi, ugyanúgy kell tartásdíjat fizetnie stb. stb. (Most az általános esetről beszélek, amikor az anyánál marad a gyerek.)

Még egyedül az esküvő költségével lehetne operálni, amit megspórol az, aki nem házasodik. De azt meg sok helyen örömmel vállalják az örömszülők, de a nászajándékból, menyasszonytáncból simán vissza is jön a költsége.

Tehát tulajdonképpen semmi racionális ellenérv, félelem nem lehet a házasság ellen, az együttéléssel összevetve. Tehát aki ellene van, ugyanúgy csak érzelmi alapon van ellene, mint ahogy a kérdező érzelmi alapon mellette. A fölhozott (és általam cáfolt) ál-érvek csak az érzelmi döntés megmagyarázását szolgálják.

Itt az elköteleződéssel van komoly gondja a mai embernek. Nem mondom, hogy a fiataloknak, mert ez bőven érinti a középgenerációt is.

Hogy ez miért van így?

Nyilván szerepet játszik a válások magas száma. Úgy tudom, együttélésnél még nagyobb a szétválások aránya.

Sok a pesszimista, vagy egyenesen depressziós ember.

De a valódi okokat talán egy szociológus vagy egy pszichológus, netán társadalomkutató tudná kifejteni.

Nem szeretek teljesen felesleges dolgokba energiát fektetni. Az ég világon semmit nem fog változtatni a kapcsolatotokon a házasság.

Aki élete végéig veled akar maradni az veled is fog. Ha meg valaki nem akar akkor nem fogja a papír visszatartani. Egy jó kapcsolathoz az ég világon semmit nem ad hozzá, egy rossz kapcsolatot nem fog megjavítani.

Már eleve a teljes vagyonközösség is egy teljesen felesleges, elavult dolog mióta a nőknek is van jövedelme. Semmi szükség nincs ilyesmire két értelmes, dolgozó, saját életét is építeni akaró ember között. A vagyonközösségen kívül meg tényleg semmit nem tud adni. Minek öljek bele jó pár hetet a tervezésbe, nem kevés pénzt a megvalósításba, egy csomó adminisztrációra elpazarolt időt amikor az ég világon semmi nem fog változni tőle? Minek öljek olyasmibe időt és energiát ami semmilyen módon nem viszi előre az életem és nem teszi jobbá?

Régen pedig azért nem volt válás mert nem szerelemből házasodtak hanem muszájból. A nőknek semmijük nem volt hiszen nem dolgoztak, nem tudtak volna meglenni férfi nélkül. Persze, hogy nem váltak el. Meg persze lenézett dolog is volt vallási okok miatt. Nem azért nem váltak el mert nem akartak hanem mert nem tudtak, nem volt rá lehetőség.

Egyébként pontosan a rengeteg buta, naív nő miatt nem támogatom a házasságot. Annyi de annyi nőnek be lehet fogni a száját egy gyűrűvel mert túl nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Együtt vannak valami semmirevaló szerencsétlennel aki úgy igazából nem fektet energiát a kapcsolatba, nem szereti őket, esetleg kifelé tekintget vagy már volt is megcsalás. Van egy csomó kétsége a csajnak de amint szorul a hurok a pasi nyaka körül és felmutat egy gyűrűt azonnal a világ legjobb pasija lesz a csaj szemében aki biztos jajj de nagyon szereti. A nagy francokat... Sajnos túl sok ilyet láttam már, a vak is látja, hogy semmibeveszi a pasi de mégis amint villant egy jeggyűrűt minden korábbi szarsága valahogy elfelejtődik. Itt is napi szintűek az ilyen "ez és ez a bajom a pasimmal és meg is csalt dehát megkérte a kezem akkor csak szeret ugye?". És nagyon sok ilyen nő van. Egy bármikor visszavonható papír meg egy egy napos bulika és máris jajj de komolyan gondolja vele a párja ha ezt megteszi.

Ezért nem értettem ezt a "gyereket csak házasságba" baromságot sem. Mert ha elvesz akkor nem fog otthagyni a gyerekkel? Dehogy nem. Nem a papír fogja visszatartani. Aki úgy érzi, hogy neki a párja részéről ez a megerősítés kell annak eszébe se jusson vele gyereket vállalni mert jogosan bizalmatlan.

Aki úgy áll hozzá hogy minek öljek bele pénzt és energiát, annak tényleg nem való a házasság.

Az akinek ez fontos, annak nem kérdés, hogy minek. Felesleges magyarázni azoknak, akik nem hisznek a házasságban és csak egy üres papírt látnak benne. Úgysem értenék meg.

Nekem fontos volt. Természetesen, bármikor megszeghetem az igéretemet, a férjem ugyanúgy, és persze nem garantálja az esküvő, hogy életünk végéig szeretni fogjuk egymást. Ezért tenni kell, folyamatosan.

De a hozzáállás a fontos. Engem boldogsággal tölt el, hogy a férjem, és nem csak az élettársam. Más. Nem tudom racionálisan elmagyarázni. Kb. olyan, minthogy van aki hisz a vonzás törvényében, van aki meg nem. Nekem fontos volt, hogy megesküdtünk. Nem is annyira az ő fogadalma, sokkal inkább az, hogy én megfogadtam neki, hogy kitartok mellette es szeretni fogom mindvégig. És hogy ezt komolyan gondolom. Talán ettől más. Nem az ő igérete miatt, hanem attól, hogy én megigertem, és ennek súlya van.

Számomra öröm volt az az időszak, amikor jegyben jártunk, és szerveztük az esküvői előkészületeket. Úgy tekintettünk a lagzira, hogy szeretnénk, ha a szeretteink, barátaink velünk ünnepelnék a szerelmünket. Persze, nem a lakodalom része volt igazán fontos, az csak az emlék miatt fontos.

Hetekkel az esküvőnk előtt a zuhany alatt szoktam mantrázni az eskü szövegét, szerettem volna a párom szemébe mondani, nem a pap után kétszavanként ismételni vagy papirbol olvasni, igy ilyenkor volt időm átérezni a mondatok súlyát, jelentését.

Csak ismételni tudom magam - járd a saját utadat. Ha meg vagy bizonyosodva róla, hogy a házasság semmit nem ér, nem kötelez rá senki, és senki nem állitja, hogy igy nem lehet leelni egy egész életet egy ugyanazon emberrel boldogan. Ha számodra fontos a házasság, akkor házasság nélkül mindig valami hiányozni fog neked. Ez a belső meggyőződésről szól.