Mit tehetnék az ellen, hogy végigbőgjem a saját esküvőmet?

Azért nem tartom jó taktikának, mert azért még is csak jó lenne emlékezni valamire a szertartásokból is. Pl. azt kikötöttem a páromnak, hogy ne mi írjuk a fogadalmakat, a szülőköszöntőt is szívesen elhagynám, de azt mondták azért azt illene. Szóval mindegy, csak a nagyon kritikus pontokat kerüljük, amitől tutira zokogásban török ki. Mert igen sajnos nem csak néhány könnycsepp, hanem egyszer elindul és onnan nem lehet abbahagyni. :)

Egyébként lehet én is elnézelődök majd inkább, mintha valami kívülállóként szemlélném az eseményeket. Majd otthon visszanézem utána videón és jól kibőgöm magamat rajta... :) Meg előtte három napig is, hátha nem maradnak könnyeim.

A lagzitól nem félek, az már nem éppen a meghatottságról szól, de a két szertartástól kicsit bevagyok tojva. Nem akarok lebőgni az egész családunk előtt (szó szerint)! :) Bevonulásnál is inkább egyedül vonulok, nem bírnám ki, ha apu adna a párom kezébe. Így is családi zokogás várható, nem kell kierőltetni mindenkiből mégtöbb könnyet! :)