Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van meg olyan, aki haziallat miatt nem akart elvalni?
Nem vicces. Akiknek az, letojom.
Az ove eredetileg a cica. Ugy kell elkepzelni, hogy minimum kutya vagy gyerek ahogy ragaszkodik hozzank. Mindkettonket nagyon szeret, engem szinte vallasosan imad. Gyerek nincs, o is a mindenem. Mindenunk.
15 eves, tehat mondhatni, ezt mar ki fogom birni.
A ferjem annyira belebetegszik, hogy elhagynom, hogy zero kapcsolatot helyez kilatasba. Amugy pedig kulfoldi, kulfoldi, a hazassag megromlasanak fo oka, hogy nyolc ev utan csak egyre jobban gyulolok itt elni. Zarojel, legjobb resz, jolet. Mashol talalkoztunk, mashol eletunk, eskudott, hogy nem akar visszamenni.
Szoval jolet, szep kert, szep haz, rendes aranyember meg csak. De a cica miatt maradok.
Volt mar ilyen. Vagy eletszerubb, hogy szetmentek, de milyen volt hatrahagyni a kedvenc allatot?
A szöveg közepét nem tudom értelmezni.
Én max olyanról hallottam eddig, hogy gyerek miatt nem válnak de már ez sem gyakori... egy macska miatt... túl van ez dimenzionálva. Nyilván gyerekpótló - ha a férjeddel se vagy jóban, és ha jól értem külföldön élsz amit utálsz, akkor óhatatlan hogy minden szereteted és hiányod ebben a kis szőrmókban találtatott meg.
"... egy macska miatt... túl van ez dimenzionálva. " - szerintem meg éppen nincs, férfiként egy "gyerek miatt" kevésbé maraadnék benne egy kapcsolatban mint egy kutya/macska miatt... n.b. a gyereknek el tudod magyarázni, mi a helyzet, az állatnak meg nem.
Anno az őskorban a párom mindösszesen 3 hónapra lépett le, és az akkori macskunk évekig neheztelt rá miatta.
Nekem nem pont ilyen volt, de amikor egyetemre mentem, elköltözve az otthoni közegből, akkor otthon kellett hagynom az akkor 16 éves macskám, aki gyakorlatilag egyetlen vigaszom és támaszom volt egész gyerekkoromban/kamaszkoromban. A szüleimmel borzasztó volt a viszonyom, egyedül az a szerencsétlen macska volt kedves velem otthon, és nekem mégis ott kellett hagynom, kollégiumba azért mégsem vihettem magammal, hiába szerettem volna. Nekem borzasztó sokat jelentett, főleg, hogy élete utolsó éveiben nem voltam vele. De néha, amikor hazalátogattam, mindig örült nekem, még akkor is, amikor már nagyon beteg és nagyon öreg volt (19 évesen halt meg). Borzasztó nehéz volt, nagyon fájt ott hagyni, még néha mostanság is megsiratom, de csak miatta, aki pár év múlva úgyis meghalt, ne mentem volna egyetemre? Maradtam volna otthon a mérgező közegben, egy vacak kis vidéki városkában, ahol se életem, se jövőm nem lehetett volna? Imádtam azt a macskát, nem mondom, de azért csak rá alapozva nem lehetett volna a jövőmről dönteni.
Tudom, hogy ez nem pont ugyanaz a helyzet nálatok, viszont neked is bele kell gondolnod, hogy a szegény macska, legjobb esetben is maradék max 5 éve miatt őrlődsz. Te azért feltehetően ennél tovább fogsz élni, de te se leszel fiatalabb, nem lesz olyan könnyű neked sem továbblépni, új életet kialakítani, ha csak a macska miatt húzod az időd.
Koszi a valaszokat. Kivulrol nezve persze nagyon komolytalan az egesz.
Egyelore maradok, de csak azert tehetem meg, mert kivulrol nezve ez egy aranyelet.
Kozben erositem magam.
Felhaborito, idegesito lenne tovabb nyafognom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!