Vajon így romlanak el a házasságok? Veszélyben az enyém is?

Nem kellett volna egy harmadik gyereket is összedobni olyan korán, mint ahogy összedobtátok. 3 éve vagytok mindössze együtt. Jóformán nem is ismertétek egymást, még most is a rózsaszím felhős, randizós napokat kellene -normál esetben- élnetek, nem ezeket az elcseszett, szar napokat.

Csak a gyerekeket sajnálom, immár hármat, akik mellett jónéhányszor ki fog még cserélődni a pótanyu meg a pótapu, és akiknek lesz még egy jópár féltesójuk és mostohatesójuk.

Mozaikcsalád... persze. Milyen szépen csengő szóba van csomagolva az "elcseszett élet".

Igen. Nagyon jól látod, igy mennel tönkre családok.

Az anyagi dolgok miatt.

Én inkàbb élek kis lakásban szeretetben békességben, törődök a párommal, nevelem a gyerekeket, mint hajszoljam az anyagi dolgokat.

Az ember az igényeit maga határozza meg, nincs olyan hogy elég, mindig lesz valami tárgy ami miatt feláldozod a családnak járó időt.

Majd 15 év múlva csinálsz egy mérleget:

A férjed félfekur, vagy elvált, a gyerek deviáns, iszik, narkózik, kurv alkodik,te pedig antidepresszánsokkal élsz

Megéri?

Beszéld meg a pároddal, addig álljatok le míg nem késő.

A gyereknek nem külön szoba kell hanem szeretet, törődés, odafigyelés, és boldog szülők.

Én mindennel egyetértek amit írsz az életetekről, azt is megértem,hogy szerettetek volna közös gyereket, és azt is,hogy emiatt a lakást bővíteni kellett. Talán a képzés az amit későbbre kellett volna hagyni, bár nem tudom,hogy erre mennyire vagytok kötelezve, illetve az előrehaladás érdekében önként vállaltátok.

Nem írta,hogy vannak-e nagyszülők, barátok, akikre esetleg rábízhatnátok a gyerekeket egy-egy éjszakára, pár órára,egy délutánra.

Én ebben látnék némi megoldást. Az idő alatt nem tanultok, nem építkeztek, és ha nehezen koncentrálva is, de kikapcsolva mindent egymásra figyeltek.

Amiről írsz egyébként nagyon nem egyedi eset,sok család él így.Nem kell mozaiknak lenni, "egyszerűen" csak élnek pl. a CSOK lehetőségével, és máris bedarálja Őket fiatalon a kötelezettségek/teendők sorozata.

Szerintem meg nem kellett volna még az a gyerek. Ráért volna akkor is, amikor már megvan a nagyobb hely, ami valószínűleg előbb meg is lehetne, ha a te fizetésedet is bele lehet tenni, plusz akkor a férjednek sem kellene most megszakadnia.

Nem lennének anyagi gondok, a férjednek nem kéne robotolnia, te sem lennél folyton hulla fáradt.

Persze, most már ez van, és túl is lehet ezen lenni, de tény, hogy nem egyszerű. Sok sikert kívánok hozzá!

Nyilván ti is rájöttetek, de baromira túlvállaltátok magatokat.

Hitel, építkezés, 3. gyerek, tanfolyam. Közben megy csak 1 valaki dolgozik, aki hulla fáradt és ideges is, mert finanszíroznia kell mindezt.

Szerintem te is látod, hogy mit kellett volna másképp csinálni, de annak már semmi jelentősége.

Ha a tanfolyamoknak vége, akkor próbáljatok meg pihenni és nem a nyakatokba venni még 1 marhaságot! Én pedig a helyedben amint tudnék, visszamennék dolgozni, hogy ne minden a férjem nyakába szakadjon.

Sajnos nem állsz messze a valóságtól. Mi is végigcsináltuk ezt a tortúrát, 2 gyerek, hitel és építkezés, válás lett a vége. Az exem engem hibáztatott, nekem elegem lett és kiszálltam az egészből. A mostani fejemmel nem kezdenék bele abba, amibe 28 évesen belefogtam, nem voltam tisztában azzal, hogy mit vállalok be. Ha újrakezdhetném, akkor először legyen ház, legyen jó fizető meló és utána jöhetnek a gyerekek amikor már van megtakarítás.

Ami a házasságot illeti.....nálunk olyan mint szex nem is létezett, volt hogy fél évig nem volt semmi annyira nem kívántuk egymást. Ismerősök közül volt aki hasonló cipőben járt, de ők átvészelték ezt az időszakot, senkinek sem könnyű.Ha tudtok segítséget kérni családban, nagyszülők, testvérek, akkor azzal érdemes élni, mert 1 szabad hétvége is nagyon sokat jelent.

6 évvel ezelőtt úgy éltem meg a válásomat mint egy sikertelen vizsga amin elbuktam, de így utólag úgy gondolom, hogy nem tudtam mire jelentkeztem és a körülmények is mindig úgy változtak, hogy gyakorlatilag esélyem sem volt. A volt nejem talált egy pénzes pasit aki felkarolta, úgy szállt ki a házasságból, hogy igazából semmit nem veszített(gyerekek nála maradtak, a tartozást a cégem felé én fizetem és még a GYT is), nekem majd 5 év kellett ahhoz, hogy anyagilag utolérjem magam és visszafizessem az összes tartozásomat(tartozásunkat).

Van benne valami..

Nekem van egy ferfi az eletemben. Nem a szeretom, de majdnem az lett..Lattam, hogy szereti a feleseget csak korulbelul 0 ideje van a nonek a ferjere, mert folyton szul es folyton kicsi gyerek van...kozben epitkeznek is. A nonek allitolag semmi sem tetszik. A ferfi rengeteget dolgozik, hogy mindent megadjon a csaladjanak es az uj otthonuk is megfelelo legyen, de a no eletunt, megkeseredett..szo szerint elloki magatol a ferjet, aki meg igyis nagyon szereti ot. Probalok segiteni a ferfinak, hogy hozza rendbe a hazassagat es ne lepjen le. Szerintem szeretik egymast csak borzasztoan tulvallaltak magukat es szo szerint egy tipikus bedaralja az elet oket szituacio.

Tudom, sokak azt gondoljak, hogy kamu a valaszom. Szeretem ot annyira hogy nem akarom hogy tonkretegye az eletet ugy, hogy felremegy. Mert nem az a tipikus pasi aki felrelepne vagy titkos viszonyt tartani szex miatt vagy ilyesmi..neki figyelem kell, de otthon nem kapja meg. A not is sajnalom, mert tudom, hogy borzasztoan nehez neki..