Nem tudom mi a valóság?

Talán ismersz?

Az a baj, hogy csak a szexre tudok koncentrálni, mert már évek óta nem volt benne részem. Pont ez miatt akad már ki az agyam. Főleg ilyen állapotban szerinted mire tudok koncentrálni?

Nem, de sosem volt önbizalmam. Sosem hittem hogy én bármit is megérdemelnék. Így nőttem fel, sosem kaptam jó szót senkitől. Aztán örültem hogy van egy nő aki mellettem van, de ő sem adott sosem egy pozitív rezgést sem. Így folytatódott az életem a régi mederben. Eddig. Engem arra neveltek, hogy a másik embernek mindig igaza van, én mindent rosszul tudok vagy csinálok. Ha nekem kell valami, az másodlagos, a lényeg az hogy mással ne legyen konfliktusom. Ez meg oda vezetett, hogy ez a sok felgyülemlett feszültség, egy ketyegő bombává változtatott. A legkisebb ellentmondást is alig viselem el, de még az ABC-ben lévő idegen is brutálisan felidegesít, ha pl. othagyja előttem a bevásárló kosarát, és nem tudok elmenni tőle. Nekem ez is személye sértés, úgy érzem szándékosan ellenem teszi. Mindenki, mindent ellenem tesz. Félelmetes érzés, ha valaki leelőz az úton, volt amikor visszakapcsoltam, és padlón majdnem belementem hátulról, az utolsó pillanatban fékeztem el. Úgy éreztem be akart alázni. Mindenkit ellenségnek látok. Ráadásul a feleségem is csak az energiáimat viszi el, nem ad, hanem elvesz. Ezek a reakciók csak pár hónapja jöttek elő, régebben tökéletes és figyelmes úriember voltam, a semmiért. Olyan, aki kinyitotta a száját, és mutatta hogy ide hamuzzatok.