A feleségem nem tudja elviselni, hogy én nem akarok karriert csinálni, csak nyugodtan élni. Hogy lehetne arról meggyőzni, hogy nem a karrier a legfontosabb az életben?

Annyiszor átbeszéltük már ezt a témát. A baráti körünk is évek óta kérleli, hogy engedjen el engem, ne láncoljon magához, ha nem akar megérteni és nem akar gyereket. Ő fennhangon azt mondja, nyitva az ajtó, bármikor elmehetek, de amikor elmennék (kétszer már próbálkoztam), mindig úgy alakítja a körülményeket, hogy visszacsalogat. Egyszer egy terhességi hírrel (utólag kiderült, hazugság volt), egyszer pedig egy betegséggel (szintén hazugság volt) csalt vissza magához. Igazából én nagyon szeretem Futrinka kisasszonyt, csak nehéz vele élni. Ha nem a feleségem lenne, csak a munkatársam, azt hiszem, tisztelném és csodálnám.

De ő tud azért nagyon kedves is lenni. Amikor a tavaszon beteg voltam, még teát is főzött, és azt ágyba hozta nekem. Nagyon meghatódtam, mert már évek óta nem főzött nekem teát. Tud ő gondoskodó is lenni, de csak akkor, ha nagy a baj. Én a hétköznapokban is szeretném, ha gondoskodó lenne. Az anyaság megváltoztatná, gondoskodóvá tenné.

A teafőzés nagyon meghatott, mert rohannia kellett volna egy fiatal párhoz esküvői megbeszélésre, de lemondta miattam a megbeszélést, ment a konyhába teát főzni, hozta a lázmérőt, mérte a lázamat, ment a gyógyszertárba. Igaz, volt egy vicces jelenet is, ugyanis ezt mondta Futrinkám: - Drágám, mikor vetted ezt a teafőzőt, még nem is láttam. - Én ezt feleltem: Ha gyakrabban megfordulnál a konyhában, már megismerkedhettél volna vele, több mint egy éve szolgál minket, ebben főzöm mindig magamnak a teát. -