Szerintetek is túl vannak reagálva, misztifikálva manapság az esküvők?

Saját életminőségedet rongálod, ha mások lelki nyomorán lamentálsz.

Szerintem is túl van ez az egész tolva, "hála" a net és társai végett van ez. A lényeg, hogy mindenki tudja meg, hogy milyen bódogok vagyunk, de ha 2 hónap múlva már megy az "Erezd el a hajamaaat!", az már nem fontos...

Az ember igyekszik olyan képeket felrakni a közösségi médiára, ami az érzést közvetíti, amit neki jelentett az esemény. Régen volt ugye nagy divat a megkövült mosolyú műtermi fotó, ma már igyekeznek kevésbé beállított, őszintébbnek tűnő képeket közzétenni. A sírós dolgok lehet, hogy giccs, de én pl tudom, hogy anyukám meg az anyósom is elsírták magukat az esküvőn, és én is elég közel kerültem hozzá, amikor az anyakönyvezető a már meghalt apáinkról beszélt (mármint, a férjemnek is és nekem is meghalt az apukánk, mire összeházasodtunk, és pár kedves szót azért említett az emlékükre, nem a nemzeti atyákról szólt a beszéd). Ezekről az ügyes fotós elég szép, megható képeket készített, és bár mi ezeket nem tettük közzé, mai napig úgy gondolom, hogy a legtöbb érzelmet ezek a képek közvetítik. Bizonyára vannak megjátszott képek is a világban, nem azt mondom, de azért szerintem sokan vannak vele úgy, hogy ha már a teljes facebook ismeretségi köre nem volt jelen az esküvőn, akkor valami halvány sejtése legyen róla, milyen volt, mintha ő is jelen lett volna. Nem tudom, lehet, hogy csak én vagyok naiv, az a kemény 2 kép, amit megosztottam az eseményről, az alapvetően ennek szólt, de biztos vagyok benne, hogy sokan úgy vélekedtek, mint te. Azért nehogy már valaki rosszul érezze magát, mert megadta a módját élete nagy eseményének... Jobb esetben esküvője csak egyszer van az embernek. Első legalábbis biztosan.

Tőlem nagyon távol áll ez az egész. A házasságkötést fontosnak tartom, meg igazából az is egy jó dolog, hogy megünnepeljük ezt a családdal és a barátainkkal. De minden ilyesmi túlzástól hidegrázást kapok. Nem szeretnék majd az esküvőmön királylányt játszani, nem akarok túlzottan középpontban lenni, hogy kvázi engem "ünnepeljenek". Az eseményt magát ünnepeljük, hogy elköteleződünk egymásnak, de igazából nem az esküvő egy párkapcsolat csúcsa, mert az igazi kihívás csak onnantól kezdődik.

Nekem is van teli szájjal nevetős képem, igaz nem esküvőn, de nem hinném, hogy mesterkélt lenne, egyszerűen boldog voltam akkor abban a pillanatban. Azt sem értem miért baj, ha valaki elérzékenyül a saját esküvőjén, netalán elpityergik magukat a szülők!!? Mindenki olyan esküvőt/szülinapot/ballagási ebédet/temetést stb rendez, amilyet megtehet. Az esküvő egy boldog nap. Amikor végre együtt van mindenki akit szeretsz, az ritka. Miért olyan nehéz elhinni, hogy ettől az ember boldog és esetleg érzékenyebb? Én karácsonykor is hajlamos vagyok teli szájjal nevetni vagy esetleg elérzékenyülni, amikor végignézek az egész családomon, azokon akikkel ritkán sikerül közösen egy asztalhoz ülnöm. Hihetetlen, hogy ebben az országban mennyi rosszindulatú gondolat jut eszébe embereknek egy szimpla esküvői fotósorozatról. Nevet vagy sírdogálnvalinaz esküvőjén és az jut eszedbe, hogy mesterkélt meg biztos apakomplexusos emberek szerepelnek a fotókon? Próbáld meg elengedni az olyan dolgokat, amik téged hosszú távon nem építenek, a lelkedbe nem boldogságot hoznak, az arcodra nem mosolyt csalnak, mert borzasztó megkeseredett leszel. Remélem fapofával, érzelmek nélkül fogod vigyázban végigülni a gyereked esküvőjét!...