Házassági szerződés?

bizalom

ennyi

minek? ha azért házasodsz, hogy elválhass, akkor ezt a szerződést is megszeged bármikor. Tehát mind a kettő felesleges :)

Ha meg bizalom van, nincs rá szükség.

Nálunk nincs, mert teljesen felesleges. Ami a házasság előtt különvagyon volt, azon eleve nem kell osztozni. A válásnál a gyerektartást, láthatás és egyebek úgyis szabályozásra kerülnek. Mivel nem úgy házasodtunk, hogy jövőre elválunk, ezért ki tudja, hogy addigra mi történik? Lehet, hogy egy 15 (példa kedvéért) évvel ezelőtt kötött szerződés már mindkettőnknek csak hátrányos lenne, mert megváltozott a nézőpontunk rengeteg dologban.

Akkor lenne értelme, ha jelentős vagyonkülönbség lenne, csak az egyik fél dolgozna, stb.

De így, hogy a házasság óta tényleg mindent együtt, közös munkával építettünk fel, nem látom értelmét. Korrektnek tartanám, ha felezünk, elvégre azonos arányban tettünk bele mindenbe.

Elég morbid dolog már az esküvő előtt lepapírozni a közös megegyezéssel válás teljes szövegét, minden részletre kitérően. Mert végül is a házassági szerződés célja ez: gyors és probléma mentes válás.

Reálisan nézve, jó, ha van. Mivel, a házasságok kb fele válással végződik. Sokkal gördülékenyebb egy vagyonmegosztás.

Mi legyen benne? Mindig az adott két ember helyzetétől függ.

Lehet mondani, nem kell, mert bizalom, szerelem és hasonlók. Akik ép válnak, azok is így kezdték, szerelem, bizalom és mi lett a vége?

Ennyit a szerelemről, bizalomról és a realitásról.

Elvált nő vagyok (én kezdeményeztem, de nem volt semmi tisztességtelenség egyikünk részéről sem).

Örülök, hogy volt házassági szerződésünk, így könnyen, koorekten, normálisan ment a válás.

Nyilván szerelemből házasodtunk, 30-hoz közel megfontoltan és azzal a céllal mindketten, hogy ez egy életre szóló döntés. Az élet nem így hozta.

Én kezdeményeztem a házassági szerződést, ami nálunk nem csupán vagyonjogi szerződés volt, hanem annál több.

Ennek oka egyszerű: a volt férjem külföldi állampolgár, így a kapcsolatunkban én pl. ingatlannal, míg ő készpénzzel szállt be és mindenképpen azt tartottam korrektnek, hogy ez röügzítve legyen.

Ez nem a szerelemről szól.

A házasság nemcsak érzelmi, hanem gazdasági közösség is, sokan elfelejtik.

Amiben nálunk még több volt ez a szerződés mint sima vagyonjogi szerződés az az, hogy a gyermekünk születése előtt (!) rögzítettük azt, hogy melyik országban kívánjuk felnevelni, oktatni, bármelyikünk halála esetén melyik országban, milyen feltételekkel folytatódik a neveltetése, oktatása.

Ugyanígy eltérő vallásúak vagyunk, megegyeztünk a névválasztásban, névviselésben, a gyermekünk vallási-erkölcsi nevelésének alapjaiban úgy, ahogy az mindkettőnk értékrendjének megfelelt.

Egyáltalán nem érzem szégyennek, hogy kötöttünk ilyen szerződést, sőt.

Ettől tiszteljük egymást a mai napig, a házasságunk is érzelmi alapokon is nyugodott- sokan a pénzről, vagyonról, közös életről való szerződéseket eleve bizalmatlanságnak tartják (szerintem tévesen, de ő dolguk).

Nyilván nincs realitása a szerződésnek akkor,ha a két félnek sem együtt, sem külön-külön nincs jelentősebb vagyona, nincsenek jelentősebb társadalmi- anyagi-kultúrális vagy éppen vallási eltérések.

Ha vannak vagy várhatóak, hogy lesznek, akkor nagyon hasznos és könnyű dolog addig megállapodni, kompromisszumot kötni, amíg két ember - épp a kölcsönös szeretet miatt- könnyebben tud egyetértést kialakítani, normális hangnemet megütni a másikkal.

Később, ha helyrehozhatatlan problémák jönnek elő a párkapcsolatban, már sokkal nehezebb- főleg utólag- leüni és tisztázni a dolgokat.

Nekünk megérte az a néhány tízezer forintos ügyvédi díj és még egyszer szeretném hangsúlyozni, a házasság érzelmi minősége és a házassági szerződés megléte vagy hiánya NEM FÜGG ÖSSZE.