Házassági szerződés - kötöttetek? Miért? Mi van benne? Ha nem, miért nem?

Kötöttünk. Nem volt kérdés, ez így tiszta, külföldi a párom, itt is élünk, és itt a szerződés ugyanolyan szerves része a házasságnak, mint a szertartás.

Eszünk ágában sincs elválni, 4 gyereket nevelünk, de ez a papír biztosíték arra, hogy ha mégis oda kerül a sor, akkor viták és ellenségeskedés nélkül meg tudunk osztozni mindenen. A saját környezetemben is tapasztalom, mit tud kihozni emberekből a válás, úgyhogy nem garancia semmire, hogy most, "békeidőkben" normális emberek vagyunk. Ha meg úgysem kerül sor válásra (amire elég nagy esély van), akkor úgyis mindegy, nem?

Szerintem Magyarországon a házasságkötéssel kapcsolatos törvények annyira jól lefednek mindent, hogy nincs igazán létjogosultsága átlagemberek esetében.

- Ha valakinek van lakása a házasság előtt, akkor válás esetén is az övé marad.

- Ha a házasság alatt szereznek bármit, akkor az megy kétfelé.

- Ha örököl/ajándékot kap az egyik fél, szintén különvagyona lesz automatikusan, válás esetén nem kell felezni.

Ha ez mind alapértelmezett, mire jó a szerződés?

Olyan esetben látom értelmét, amikor az egyik fél olyan különösen nagy erőfeszítések árán tesz szert nagy bevételre a másik segítsége nélkül, hogy erkölcstelen lenne ennek megosztására kényszeríteni. Például ha a férj elmegy az idegenlégióba vagy a Közel-Keletre katonaként, és ott az életét kockáztatva magas fizetésre tesz szert, majd félreteszi rosszabb időkre, vagy lakást vesz belőle, akkor ezen szerintem igazságtalan lenne válás esetén osztozni. De ugyanígy gondolom azt az esetet is, hogy ha a feleség történetesen mondjuk kémikus, és feltalál valamit, ami után szabadalmi bevételei lesznek, az hadd legyen a külön pénze váláskor. Ilyen esetekben szerintem jogos egy ilyen szerződés, de átlagos keresetű emberek esetében teljesen értelmetlen.

A szerződést bármikor meg lehet kötni a házasság ideje alatt is, amennyiben valami rendkívüli esemény miatt az egyik fél olyan bevételre tesz szert, ami mindkettejük véleménye szerint csak őt illeti.

Olyan srácba szerettem, akinek az esküvői ruháját is a szüleim vették meg, mert csak egy fogkefét tudott magával hozni otthonról. Ne részletezzük miért volt így, de így volt.

Én kaptam a szüleimtől tehermentesen egy lakást, bebútorozva , felszerelve.

Természetes, hogy a párom aláírta az ügyvéd előtt a szerződést, hogy a lakás a szüleimtől kapott tulajdonom, nem képezi a közös vagyonunkat. Most szeretjük egymást, de bármikor kiütközhet a páromon is az a családi vonás, ami miatt nincs semmije. S akkor nem szeretnék a családjának ajándékozni 6 millió forintot, vagy magamat és gyermekemet fedél nélkül hagyni -hogy kifizessek 6 milliót, el kellene adnom a lakásomat. A szerződés lehet, hogy soha nem kerül elő a fiók mélyéről, nem is tudja a családja, hogy aláírta. De a sógorom abban a hitben van, ha elválnánk, ebből a testvére milyen nyereséggel kerülne ki.

Az előttem válaszoló úgy látszik, nem olvasott utána, hogy amit a házasság előtt szerez, avagy közben kap ajándékként, az az ÖVÉ, nem kell rajta osztozni! Az osztozás azért szokott lenni, mert sokszor mindkét fél nevére íratják a lakásukat.

Én egyébként nem kötök. Ismerem annyira a párom, hogy tudjam, ha mégis válás lenne a vége, akkor békésen megosztozunk. Ő is hasonlóan van vele: sokkal többet keres, mint én, de a megtakarításunk csak az én nevemen van, mert én intéztem el a bankban - ha szétmennénk, azt én mind vihetném, mert még házasság előtt lett betéve az a sok pénz oda. Még jó, hogy egyáltalán nem zavarja, néha még viccelődünk is, hogy vigyáznia kell, nehogy elvigyem magamnak a pénzt :)

12,38 olyan tökéletesen leírta az elején a jogi szabályozást, hogy én már nem is tennék hozzá semmit, csak 2 dologgal nem értek egyet:

1. katonai szolgálat - a házasság és a vagyonközösség ekkor is fennáll, és nem csak a saját életét kockáztatja, hanem a feleségét is, hiszen ha meghal, a feleség élete is tönkremegy...

2. szabadalom - bárhogy nevezzük, vagyonközösség, nyilván az illető "kutatásaihoz" a hátteret a másik fél biztosítja, ha nem is anyagi értelemben.

Még olyan is van, hogy a feleség háztartásbeli, a férj meg eltartja, jog szerint ilyenkor is 50-50%, mert a magyar jog elismeri a háztartásban végzett munkát is egyenértékűnek.

Én ezzel egyetértek, aki nem, az ne házasodjon.