Ellentét a két család között! Mind más szokásokat követ, másképpen képzeli el az esküvőt. Mi elegánsat szeretnénk, de a menyasszonyom családja csak a parasztit tartja elfogadhatónak. Mit tegyünk?

Én gazdag, értelmiségi családból származom, a menyasszonyom földműves falusiból. Nem is bántam soha sem, nem szeretem a sznobokat, jól kijövök, beszélgetek, közös hangot találok bármivel. Örömmel megyek szüretelni, kapálni az apósékkal bármikor. Ők meg örültek, hogy olyat talált a lányuk aki mellett stabil anyagi körülmények között lehet. Nem is volt a pénz sohase téma.

A fővárosba költözött hozzám, mindig is tanult hogy kitörjön, irodista lehessen ami sikerült is itt neki. Lett nyelvvizsgája, diplomája.

Az esküvőt egy elegáns étteremben tartanánk, a fogások is ahhoz mértek lennének. A zenekar az egyik legismertebb partyzenekar lenne, akik a mai és régi slágereket játsznák. Ceremóniamester lenne, vőfély nem! Ilyen viccesnek gondolt játékok sem, elegánsan, kultúráltan szórakoznánk. Menyasszonyom vágya is ez.

A családja falusi dínom-dánomhoz ragaszkodik, mint amilyen a testvérének is volt. Kizárólag a falujuk kultúrházában, vőféllyel, játékokkal. A tesója esküvőjén egész este verték a tányérokat, a zenekar a falu duója lenne, akik a szokásos 30 éve hagyományos mulatóst nyomnák. A kaja a náluk minden esküvőn szokásos sajtos rántotthús, stb. lenne. A tortát a szomszéd önjelölt cukrász Micinéni csinálná.

Ők csak erre hajlandóak. Viselkedni sajnos nem tudnak és feszélyezve is éreznék magukat ha nem falusi stílus lenne. Már most veszekednek, erre eddig nem volt példa. Sokan el se akarnak jönni "egy ilyen puccos helyre". Ezzel a mi akararunkat degradáljak. Menyasszonyom össze van zuhanva, a családja nem tartja szem elött a vágyait, csak a saját kissebbségi komplexusait.

Mit tegyünk?