Vegyem fel a nevét vagy ne?

Szóval eredetileg én úgy voltam vele, hogy majd felveszem a leendő férjem nevét, ízlelgettük a nevet, tetszett, viszont az utóbbi időben kezdek viszolyogni a dologtól. Nem attól, hogy "elvesztem a személyiségemet" meg hasonlók, hanem megismertem behatóan a családját, és mit mondjak, egyáltalán nem tetszik a dolog... Összefoglalva, apuka egy arrogáns alkoholista, erről beszélni nem lehet, mert azzal van a baj, akinek ez nem normális (nem csak apuka, hanem anyuka és apuka anyukája szerint is), buta, mint a tök, anno a saját lányát fogdosta meg ilyenek. Ettől függetlenül ugye, mint nagyszerű családfőre úgy kell rá tekinteni, az asszonyok (felesége és a férfi anyja) így is tekintenek rá, mint valami félistenre, ez másnak is kötelező, tilos észrevenni, hogy nem tökéletes minden náluk. A mama, após anyja igazi nagyasszonyként uralkodik különben, mint a legidősebb Szabó(né) elvárja, hogy ebben a családban, minden neki tetszően működjön, a menyét is beleértve, aki alapból egy korrekt asszony, csak hát rá is rányomta a bélyegét ez a furcsa családi élet, meg hogy vagy 35éve az anyós árnyékában él. Elég nehéz körülírni, az egészet valami megmerevedett nyomasztó légkör veszi körül, totál bezárkóznak a saját világukba, kifelé erőltetetten mutatják, hogy ők példás család, pedig hát jézus, tudnék mesélni.

És nekem ez a név így úgy érzem, nem kell. Tudom, hogy a férjemmel kapom a családját is, de nem akarok a része lenni ennek a groteszk babaháznak. Úgy gondolom, hogy magával az esküvővel, az eskümmel kimutatom a ragaszkodásomat, szeretetemet anélkül is, hogy felvenném a nevüket. Más részt viszont eszembe szokott az is jutni, hogy nem-e reagálom túl, hogy jaj hát ez hülyeség. De közben nem szeretem már odamondani ezt a Szabóné toldatot..