Ez eleg ok arra, hogy ne hivjam meg apamat?

Volegemyem csaladja sziszeg ezen, holott sose talakoztak vele. Mar 5 eves koromban k..va voltam. A szuletesemnel, iskolai eloadasaimon, ballagasomon, szalagvatomon, eljegyzesi bulimon nem volt ott. Ha megigerte, hogy jon ertem rendre elelejtett, volt, hogy fel orakat kesett, en meg kint alltam a hoban egyedul 10 evesen. Ha kertem, hogy segitsen haziban, barmiben elkuldott a p...csaba, szo szerint. Rendszeresen vert, napiszinten, verzett a szam is. Megmondta, hogy akkor is megver, ha semmi rosszat nem csinalok, mert jol esik neki, ha faj. Ha meg akartam olelni valaha is, ellokott. Egesz eletemben azt hallgattam, hogy anyam mekkora egy k..va. Amugy 5 eve nem lattam, ha ugy vesszuk 8, mert 5 eve veletlnul talalkoztunk. Tobbszor csinalt olyanokat, amik miatt komolyabban megserulhettem volna pl. ravagott a kezemre mikozben egy iszonyat nagy kessel szeleteltem, aztan ahogy mentem ki a furdobe, hogy gezt keressek, megvert, mert lecsopogott a ver a szonyegre csak nem vettem eszre. Ilyen es ehez hasonlok mindennaposak voltak. Ezeket viszont nem kottem a volegenyem csaladja orrara. Nem tudom metegyem e, hogy leszalljanak rolam, vagy hagyjam rajuk? Amugy ez tok bunko dolog szerintem. Ha valaki olyan szelsoseges dontest hoz, hogy ennyire kozeli rokonat nem hivja meg, ott komoly lehetnek dolgok, amik miatt nem kene feszegetni ezt a temat. Rendre azt hallgatom poffavagasokkal koritve, hogy "megiscsak az apad" "mekkora bunko vagy" "en nagyon megsertodnek a helyeben". Szamomra o nem apa, max biologiailag. Annyira nem erdekel mi van vele, hogy hihetetlen. Soha, se erzelmileg, se se sehogy mashogy nem kotodtem hozza, szamomra gyakorlatilag egy idegen. Minha az alattunk levo szomszedot nem hivnam meg.